"Iszom a sört, szívem mámorban fürdik,
iszom a szeszt, kedvem fellobban,
vidám a májam már, boldog a szívem,"

(Nin-kasi himnusza, részlet, Komoróczy Géza fordítása)

A műkedvelő sörivók is kívülről fújják, hogy már sumér eleink az ókori Mezopotámiában is élvezték a sör áldását. Bár újabban tudósok megkérdőjelezik, hogy az ókori sörben volt-e alkohol, én nem hiszem, hogy egy ilyen himnuszt alkoholos révület nélkül megírhattak volna, sőt...

Az sem véletlen, hogy több magyar sörfőzde is visszanyúl a sörnévnél az ősi hagyományhoz. A Kissler sörfőzde múltidéző sörneve mellett Gyenge Zsolt alias Sörapu a Fóti Kézműves Sörfőzdében - ahogy ő mondja - a Keserű Méz nagy testvérét próbálták megfőzni. Ebből lett a Hammurapi Gold+18. A 18+ jelen esetben nem a korhatárt, hanem a Balling fokot jelöli, ami a sörfőző elmondása szerint inkább 19 felé tendál. Úgyhogy, bár nincs ráírva, de egy anyagerős, testes borostyánszínű duplabakhoz van szerencsénk. Üröm az örömben, hogy ezt sajnos csak fesztiválokon és a főzde házi sörözőjében, a Cheersben lehet kapni, és ott is csak csapolva, üvegesen, csak a egy adagot palackozott le a főzde, erre vetettem rá magam a Budavári Sörfeszt sajtótájékoztatóján.

A kis hasas 0,33-as csatos üvegből kiömlő borostyánszínű nedű habja tipikus, gyorsan múló és csak egy kis foszlány marad a sör tetején. Édes, enyhén karamelles, leheletnyit fruttis és intenzíven virágmézes illata távoli kenyérhéjas, kalácsos aromákkal keveredik. Apró buborékjai nagyon elegánsak, a fény opálosan csillan meg, ha átnézünk a poháron. Ízében elősorjázik a mézes kenyér, pirítós, égetett cukor, és utánuk belép az enyhén zöldséges, száraz komlókeserű. Szép egyensúlyban van az édeskés, malátás test és a szájpadlást és nyelvet szárító brutál komlóözön, ami ezúttal inkább száraz, mint keserű. A 9%-os alkohol is hallat magáról, egy likőrös melegség is társul az ízharmóniához. És nem csoda, hogy a Keserű Méz nagy tesójának aposztrofálták, olyan sűrű mintha frissen pergetett méz lenne a poharunkban, szinte ragacsosan folyik. Egy egyedi és szép - és persze magyar! - félbarna duplabak, mert az átlagmagyar még mindig azt hiszi, - persze a Dreherék Bakjára gondolva - hogy a bak az barna sör. Pedig dehogy... Egyetlen apró hibáját tudnám csak felhánytorgatni, hogy kicsit a végletek söre. Az édes és a száraz közt vibrál, talán egy picit lehetne komplexebb, kerekebb, de ez már tényleg a szőrszálhasogatás határát súrolja.

Szóval egy német -ator szintet közelítő remek sörrel van dolgunk, amihez jóféle nehéz sertésételeket tudnék elképzelni. Például egy mézes-mustáros vagy hagymalekváros sertésszűzet, vagy egy ropogós malacsülthöz adagolt mézes kelbimbótl.