Nagypénteki kiruccanásomkor nemcsak kóstolgattam, de be is vásároltam néhány sörből a Pivoban. Bár sokan a cseh világosokra, főként a pilzenire esküsznek, én - bár nem vetem meg azokat sem, sőt! - valahogy a cseh barnákat jobban kedvelem. A hazai átlag bolti kínálat azonban kimerül a Staropramen és a Krusovice barnáival, így ha nem jutunk el Prágába vagy pl. Dél-Csehországba addig mindenképp megteszi egy-két korsó otthonunkban is.

Mielőtt belevágnánk azonban egy röpke kitérőt kell tennünk. Míg az átlag sörivó hajlamos egyszerűen barna sörnek aposztrofálni a cseh sötét söröket, addig például a Ratebeeren vagy a komolyabb sörversenyeken a bevett sörfajta-sztenderdeket összeállító BJCP (Beer Judge Certification Program) oldalán már sokkal differenciáltabban írják le az egyes fajtákat. Ezeket böngészve ráébredhetünk, hogy a Schwarzbier nemcsak a Köstritzer vagy a Mönchshof már blogunkban is megénekelt termékeit takarja, hanem bizony sok olyan cseh, német vagy újvilági darabot is, amelyek jellegzetes ízvilága eltér a sötét lágersörök (Dark Lager) illetve a cseh-német vonal müncheni malátás barnáitól (Dunkel). Ám, hogy mi hová tartozik, az - valljuk be - meglehetősen szubjektív lehet egyes daraboknál. A rövid és kusza sörrendszertani vargabetű után pedig kóstoljunk négy jellegzetes, sötét (barna, fekete stb.) cseh sört.

I. Černa Hora Granat - Ez az első darab, amit az én nyuszim hozott. Gyönyörű, feketébe hajló sötétvörös szín, piszkosfehér tartós hab. Kellemes, nem túl szúrós szénsav. Enyhén karamellesen pörkölt édesség, mely egy kovászos aromán keresztül jut el egy kenyérhéjas majd egy szárazabb komlós keserűséghez. Igazi, jól megkomponált cseh-barna ízvilág, csak jóval malátásabb és gazdagabb, mint mondjuk egy kommerszebb Staropramen vagy egy Gambrinus barna. Ennek megfelelően fel is dobta a húsvéti vacsorát.

II. Viškovske Havran - a morvaországi sörgyárnak ezt a barnáját a Märzenjével (csehül - Březňák) együtt már korábban kóstoltam és a "Holló" (ez a mellékneve) akkor sem jött be igazán. Pedig szép a hab, jó a malátázás, kellemesen pörkölt és malátás az íze, jó szomjoltó is. Van benne mégis valami diszharmónia. És nem elsősorban azért mert hozzáadott édesítőszert és citromsavat is tartalmaz. Még a kicsit Nescafes 3in1-szerű édes kávésságot is elnézné neki az ember. A zavaró, a markáns komlókeserű és a kicsit butácska édesség között vibráló ellentét, amely nem izgalmassá, hanem kiegyensúlyozatlanná teszi a számomra. Ez tetszett a legkevésbé a négy közül, fenntartva persze, hogy még így is messze a magyar sörgyári szint felett teljesít.

III. Chotebor Černé Premium - Gyönyörű, mély vörösesbarna szín, óriási és tartós paplanos ekrű hab, amivel a magamfajta sörfetisiszta nem tud betelni. Remek karamelles, pörkölt malátás illat. Egy kicsit mohó voltam, és a hűtőből kivéve túl hamar kóstoltam meg, és olyan 6-7 fokon még mutatott egy kis vizes testet. Aztán ahogy melegedett úgy nyílt ki és jöttek a kávés, kovászos ízek, egy rozscipó héjának a kesernyés zamata, majd zárásként a remek komlózás nyújtotta száraz keserűség. Némi mazsolás, aszalt gyümölcsös ízeket is felfedezni véltem benne, mintha egy leheletnyit megégett gyümölcskenyérbe harapna az ember. Nagyszerű, szépen megkomponált, remek cseh sör. Ráadásul nem is pasztőrözték, hanem a jóféle komló tartja formában.

IV: Merlin Černy - A protivini Platan sörgyár gyönyörű fekete söre maradt utoljára. Csodás fekete szín, remek bézs habkoronával. A Krusovice fekete söre rendelkezik hasonló száraz stout-os illatvilággal. Azonban a Krusovice kicsit üres, csakúgy mint egy átlag Guinness, megvan a földes száraz bázisa, de nincs olyan nagyszerű, telt teste, mint a Merlinnek. Olyan remek, száraz étcsokoládés és nemes kávés ez a sör, hogy legutoljára ilyen finomat a Csakajósörben csapról kóstolt Anchor Porternél éreztem. Mintha nem is alsó erjesztésű sör volna. Erre a remek alapra jön egy karamelles, enyhén édeskés íz, és kontrázik rá a száraz és visszafogott komlózás, amivel együtt teljesedik ki igazán.a sör. Még sok ilyet, szívesen megkóstolnám csapolva.

Összefoglalva újfent leszögezhetjük, hogy a hazai palettán nagyon hiányoznak a jóféle barna sörök (a Dreher és a Gösser bak már egy más kategória), és sovány vigasz, hogy a meglévők közül van azért egy viszonylag tisztességesen összerakott darab is (Soproni Fekete Démon - legalábbis ebből kihagyták a nagy hazai gyárak által előszeretettel használt occsósító kukoricát), nemcsak a savanyú Szalon barna, a kukoricától duzzadó, vizes Borostyán, vagy a viccnek is rossz Arany Ászok félbarna. Szerencsére a kisüzemi sörök között akad néhány kifejezetten kellemes darab, például a Rotburger vagy a Kissler tisztességesen összerakott barnái, az általam nagyon kedvelt Csobánkai Porterről nem is beszélve, ami azért felettébb biztató. De a fentiekből is látható, van hova fejlődni.