Sörbúvár

in m. Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.)

"...no de a serfőzéshez, kisasszonykáim, jó száraz árpa kell, és hogy ki ne csírázzon, meg kell tisztítani és előbb beáztatni a kádakban langyos vízbe, aztán lekerül a csűrükbe, ott szépen kipereg, akkor falapátokkal átlapátolják, aztán a malátapörkölőn szárítják, és a tűz lángja szépen futkározik alatta, no onnan aztán belekerül a dobokba, ott különválik az a bizonyos csíra meg a maláta, azzal a csírával kitűnően lehet hizlalni az ökröket, maláta többféle van, a müncheni barna sörhöz, a pilzeni pedig a világoshoz, no akkor aztán a sörfőzőházban órákig főzik a malátát, háromszori cefréig, hogy minél nagyobb legyen a cukortartalma, és komlót adnak hozzá, hogy a sör megkapja azt a keserűséget, aztán kieresztik a hűtőkádakba, onnan meg az erjesztőkamrák kádjaiba, sörélesztőt tesznek hozzá, a normál sört egy hónapig erjesztik, az ászok sört háromig, ez aztán az emlékezet, igaz? kevés embernek van ilyen a világon, az ászoksör tetején kis körökben ül az élesztő, amit aztán, amikor a sört hordókba vagy üvegekbe töltik, bádogedényekkel leszednek, és mindegyik hordóba öntenek belőle egy keveset, akkor aztán megkapja a sör azt a fényét, csillogását, azt a gránitszínt, a müncheni sörök olykor fél évig is pihennek, és amikor csapra verik őket, még az elnök is elmegy azt megnézni és megkóstolni…"

részlet:
Táncórák idősebbeknek és haladóknak

(...és egy sokkal méltóbb - személyes - megemlékezés Hrabalról Serteperte blogjában)