Sörbúvár

Megannyi sörínyenc elégedetten csettint, ha valamelyik USA-beli főzde vad, citrusos illatú és keserűséggel gazdagon bánó újvilági komlótörzsekkel megrakott IPA-i közül szembekerül eggyel. (pl ezzel vagy akár ezzel) Van azonban az angolszász sörvilágnak egy másik vonulata. Néhány független angliai főzde az új hullámos széllel szemben megkísérli a hagyományos 18-19. századi angol ízvilágot felidézni, és söreiket igazi old school módon is készítik el.

Tipikusan ilyen főzde a yorkshire-i Tadcasterben található Samuel Smith Brewery. Söreiket rézüstökben, 19. századi élesztőtörzsekkel, hagyományos angol komlókkal főzik. Az erjesztés tradicionálisan a helyi homokkőből készült ú.n. Yorkshire Square-ekben (dupla fenekű, nyitott, négyszögletes erjesztőkádak - bővebben lásd itt) zajlik, és természetesen tölgyfa hordókban folytatódik. Az már csak hab a tortán, hogy a közeli szállításaikat angol lovak vontatta kocsikkal végzik el. (Mintha visszavarázsolnánk a Dreher-lovakat, és a Kőbányai útról lovaskocsival szállítanák a sört, mondjuk a Gundelbe. De szép is volna, persze jó sörökkel...) És söreik ízvilága is visszarepít a viktoriánus korba. A Csakajósörnél vásároltam az IPA-ból és a Porterből.

Samuel Smith's India Ale - IPA, 5%

Igazi régi stílusú IPA. Valami hasonló lehetett a brit gyarmatokra a birodalom fénykorában szállított sör ízvilága. Még az üveg űrmértéke is igazi régi vágású angol, 550 ml, azaz majdnem egy angol pint, így kitöltve gusztusosan belefér a pintes pohárba. Ennyire visszafogott citrusosságú, hagyományos IPA-t eddig csak a Fuller's-től kóstoltam. Inkább bitterekhez köthető az illata, grapefruit, szúrós muskotályillat csak nyomokban, a malátás illatok hátterében érződik. Színe sem egy vad, opálos narancs, hanem tükrösen tiszta aranybarna gesztenyeméz. Csodás, tömött és igen tartós habkoronával rendelkezik. Megkóstolva enyhe citrus, bő, kesernyés maláta, fanyar, kicsit muskotályos pezsgősen száraz szőlőízek tolulnak előre. A könnyen iható, de nem vizes testben egy visszafogott gyarmati brit tiszt fensőbbséges eleganciája köszön vissza. A citrusokat inkább reszelt limehéj képviseli. Emellett - már a belinkelt Bengal Lancerben érzett - körtearoma itt is feltűnik. Érdekes, hogy ebből a szempontból a magyar IPA-jellegű kezdeményezés, Sörapu Keserű Méz-e hasonlít világában a legjobban erre az IPA-vonulatra. Aki a tomboló citrusokra és torkon verő keserűre vágyik, az ne próbálja ki, aki azonban egy letisztult ízvilágú jó sört szeretne, annak mindenképpen ajánlom.

Samuel Smith's Taddy Porter - porter, 5,0 %

Tony az FK-n már ódákat zengett a Samuel Smith sörök csomagolásáról. Ezekkel valóban nem lehet betelni. Olyan egységes és kiforrott, mint a nyitófotón melléállított Walker sütiké, vagy másik brit kedvencem a Coleman's mustár csomagolása. Andy Warhol nyugodtan lecserélhetné rájuk a babos konzerveit. Kitöltve füstösen pörkölt illatok szállnak és keverednek egy enyhe földes aromával. Olajosan fekete, de fény felé tartva, kávébarna színű, múló tejeskávé színű habbal. Enyhe grillázs illat keveredik még mindehhez. Az enyhe, ale-ekre jellemző szénsav és a vizes presszókávé zamat mellé lassan kibomlik a jellegzetes fanyar angol porterekre jellemző ízvilág. Ez a savasság hirtelen előretör és enyhe vajassággal párosul. Ez a vajas vonal hozza meg a shortbreades, kekszes édességet és további, most már Cabernet Franc-os, erdei bogyós fanyarságot. Igazi angol porter, nem olyan malátásan testes, mint például a remek csobánkai Portás, de utánozhatatlan, karakteres ízvilága szerethető. Ám erre is rá kell kattanni, akár a főzde IPA-jára.

Az India Ale-hez egy jóféle tejszínes, currys gazdag zöldséglevest, vagy egy csípős, limechutney-s csirkecombot tudnék elképzelni, a Taddy Porterhez pedig továbbra is (lásd FK-s poszt komment) bevállalnék egy keserű csokiból készített inkább karamellesen kesernyés, mint édes brownie-t.