a jó sörnek is elkél a cégér

@Mantlesorrow: No már azt hittem, nem teccik olvasni a friss híreket
:o]

Én valahogy úgy vagyok ezzel a sörrel, hogy ha már megittam egyet, akkor megiszom az összeset ami a közelemben van, mert a végén mindig eszembe jut egy íz, amire nem figyeltem oda, és ahogy egyre jobban baszok befele, ez egyre csak fokozódik.

@lilakutyak: :o]

Boldog Újévet! Idén már nem is lesz új poszt?

@pif: Válság van kezicsókolom! Meg olyan náthás vagyok, hogy összekeverném a Kőbányai Kozelt a Pilsner Urquellel...
Azé' készül már vmi, és az - úgy hiszem - szűvednek is kedves lészen...

@lilakutyak: "a végén mindig eszembe jut egy íz, amire nem figyeltem oda, és ahogy egyre jobban baszok befele, ez egyre csak fokozódik."

Önbecsapattatás. Nem jut eszedbe semmi új, egyszerűen csak fokozódik az eufóriád. Sima kábszerhatás, azok is azt képzelik, hogy hűdemennyire kreatívak, meg a fellegekben járnak, holott szart. ;-)

@Gérard Duchemin: Köszönöm, kedves Csernus doktor, de egyrészt a valóság igazából még ennél is durvább, másrészt nincsenek önismereti problémáim, büszke alkoholistaként iszom. Az Aventinust szívesen, a kannásrizlinget meg muszájból:)

@lilakutyak: Aha értem. Én csak arra utaltam, hogy amit részegen érez az ember, az illúzió. Másra nem utaltam. :-)

@lilakutyak: "büszke alkoholistaként iszom"

ne essünk át a ló túlsó oldalára. Az alkoholizmus nem kurva nagy szégyen, de nem is dicsőség. :-)

@Gérard Duchemin: most már csak kötözködök, de szerintem túlkompenzálsz valamit. Nem azért vagyok büszke, mert alkoholista vagyok, hanem mert önsimeretem van és vállalom. (Meg a WHO szerint egyébként sem egyértelmű a helyzetem: félúton vagyok a veszélyeztetett és a már mindegy kategória között). A büszke alkoholistával egyébként a melegbüszkeségre utaltam, ők sem érzik ezt dicsőségnek, csak vállalják:)

értem. oké

@lilakutyak: erre az alkoholistákat besoroló WHO osztályozásra kíváncsi lennék! Már csak, hogy tudjam, hova soroljam magamat...:)))

@Árpa Jankó: nekem elég régi és halvány emlékeim vannak, de úgy rémlik, hogy ha már életedben kétszer rúgtál be filmszakadásig, akkor veszélyeztetett vagy. Nekem ez egy időben heti kétszer is megvolt:) Viszont azt, hogy konkrétan alkoholista valaki, nem mondták ki az irányelvek. Ebből hoztam össze a pengeélen táncoló kasztot. A veszélyeztetettséghez viszont elég heti 5-6 egység alkohol, ami két rendesebb imperial stouttal meg is van:)

@lilakutyak: Nem ez itt a lényeg. Van-e függőség vagy nem. Ez a lényeg, semmi egyéb. A függőség lehet fizikai, de simán lelki is. Pl. kakaó felé nem lehet fizikai függőség, de lelki lehet. Kész.

@Gérard Duchemin: Ezzel az a baj, hogy egrészt nehéz a függőséget megfogni. Másrészt egy szenvedélybetegségről beszélünk, aminek ugyan feltétele a függőség, de nem elég hozzá. A heroin-szubsztitúciós programok ill. a heroin fenntartó programok épp erről szólnak. A juzerek rendesen fizikai függők, konkrétan testi tüneteik vannak, ha nem jutnak hozzá valami morfinféléhez. Viszont van annyi akaraterejük, hogy ha egy minimális (ami lehet a halálos adag környékén, de számukra minimális) adaghoz rendszeresen hozzájutva kielégítik a függőségüket, akkor kontroll alatt tarthatják a fogyasztásukat, és ennek következtében valamennyire - néha meglepően jól - képesek funkcionálni a társadalomban. Alkohol esetén nincsenek ilyen programok, de vannak olyan irányzatok, amik nem várnak el teljes absztinenciát, ez azoknak felel meg. Bár alkohollal nem, de a témával érdekesen foglalkozik ez a könyv: www.libri.hu/konyv/fuggoseg-es-kontroll.html

A függőség meghatározása szintén nehézkes. A fizikai függőség valamivel egyszerűbb: ha nem ihat, testi tüneteket produkál. A pszichés már neccesebb, mert a juzer saját hozzáállásán is múlik. Erdős Pál egy eléggé világhírű matematikus volt. A környezete szerint meg rendesen amfetaminfüggő. Ő nem tartotta magát annak, szerinte neki ez csak a matematikához kellett. Egyszer egy matematikus barátjának bebizonyította, hogy egy hónapot is elvan amfetamin nélkül. Csak ez alatt a hónap alatt, semmiféle matematikai eredményt nem ért el, pedig egyébként nagyon termékeny volt. Valami olyasmi tanulságot vont le, hogy bebizonyította nem függő, de ezzel elvett egy hónapot a matematikától (www.libri.hu/konyv/a-primember.html).

Ha valaki rendszeresen csinál valamit, azt nagyon könnyen lehet függőségnek nevezni. A szex a legjobb példa. Az emberiség nagy részének ez örömet okoz, és keresi az alkalmat, lehetőleg minél többet. Ez eléggé függőségre utal. De az emberiség egy nagy részének nem okoz problémát, hogy morális, egészségügyi meg egyéb okok miatt ne használjon ki minden adandó alkalmat. Tehát kontroll alatt tartják a függőségüket, nem tekintik őket szenvedélybetegnek. Igazából mondhatnánk, hogy aki rendszeresen el tud menni a kocsma előtt teljesen józanon, az nem szenvedélybeteg, és maga dönti el, hogy függő-e. Vagy leszarja a kérdéskört, mert a terminológia lófaszt se változtat a dolgon, egyszerűen csak igyekszik úgy elhelyezni az életébe az alkoholt, hogy az csak a konszenzusosan elfogadott mennyiségű problémát generálja. A konszenzus meg már tényleg annyira megfoghatatlan, hogy hagyhatjuk is a picsába:)

Kell még tudományos tényeken és tekintélyeken alapuló szofizmus? Vagy ha érdekel, javaslom ejjeli_alkesz blogját (latensiszakos.blog.hu/), főleg az eleje érdekes, ő elég sok mindent összegereblyézett a "hajlamos az italozásra" jelenséggel kapcsolatban.

@lilakutyak: Már csak magammal beszélgetek, de épp a lényeget felejtettem ki. A függőség ezen megfoghatatlansága miatt fejlesztettek ki olyan statisztikai módszereket, amikkel az elfogyasztott mennyiség ill. a gyakoriság alapján osztályozzák az embereket. Egy kívülálló csak így tudja megfogni a függőséget. Már amennyire meg tudja.