Egy sörnél azt kiemelni, hogy habzik, elég banálisnak tűnhet. A wolnzachi pincesör azonban úgy buzog elő a palackból, akár egy habzóbor, éppen csak nem pukkan a dugó. Gyöngyöző szénsavja egy szép, reduktív fehér- vagy rozébort idéz fel. Friss és üde, árad belőle a nyers, fiatalos lendület.
Szép, opálos, szalmasárga színe, dús, de viszonylag gyorsan múló habja van. Illata a frissen kaszált szénáé, vadvirágos rété, enyhe fanyarsággal körítve. Ízében is visszaköszön egy könnyű citrusos frissesség, mely a benne lévő élesztődarabkáktól enyhén vajas élesztős ízeket is hordoz. A maláta édeskés íze mellé, a könnyed vizes testhez remek íz-kontrasztot szállít a Hallertau komló friss, zöldséges keserűje. Nem egy bonyolult, sokrétű sör, azonban visszakóstoláskor még ad egy határozott körömvirágos, kakukkfüves aromát is. A 4,9% alkohollal, cseppet sem nehéz, nagyon kellemes szomjoltó, és a decemberi nedves hidegben a tavaszt idézi. Egy jó csomboros káposztaételhez bátran ajánlanám, vagy akár a karácsonyi töltött káposztához...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
