"Minden út a Tabánba vezet. (...) Ez a városrész az őshaza. Idézve egy régi bluest: >messze Missisipi, messze ide London, de a Moszkva téren most is csak azt mondom...<; azt mondom, hogy: itt a világ közepe. Ahol megeshetnek olyan csodák, amelyet apám mesélt el először, majd a nagyapám is, végül nagyapa régi barátja, a Tabán-univerzumot megrajzoló Zórád Ernő, aki gyerekként találkozott a nagy Krúdyval, s kémlelte, leste a folyton mókára kész, ultizó felnőttek asztaltársaságát, ahol ott ült a hős rendőrdetektív Szabó bácsi is, és mint amolyan korai Hrabal-hősök, sört ittak és sütkéreztek a Gellért-hegy felett nyújtózó Napkorong alatt.
Vártak valakit, egy igaz barátot, akik mindig délután ötkor masírozott be a söntésbe. Krúdyék azonban már háromnegyed ötkor megrendelték "neki" a nemes nedűt. Ivócimborájuk amúgy egy őz volt. A szelíd vad a budai hegyekből "szállt alá", hamar belefetyelte a pikoló világost, hálásan biccentett, majd negyed hat tájt sarkon fordult. Másnap megint percre pontosan érkezett..."
részlet: Szabó Zoltán Attila: A Tabán a világ közepe,
idézte: Kún István: A rajzművészet Szindbádja -
emlékezés a 100 éve született Zórád Ernőre, Litea Könyvesbolt és Teázó, 2011
A kép forrása:tabananno.blogspot.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
