Kissé késve, kissé homályosan, de immár képesek vagyunk megosztani a látottakat a nagyérdeművel. Mi tagadás nehezek a belga sörök. Igazi unikális újdonsággal sajnos nem találkoztunk, de a belga sörkultúra, még ha az unalmas hétköznapi arcát adja csak, innen a gazdaságos sörök Kelet-Európájából ez mégis ünnepnapnak látszik.
Nem is szaporítom sokat a szót, íme néhány kép a múlt hétvégén, immár hagyománnyá nemesedett második belga sörfesztiválról.
Kritikai megjegyzésként csak annyit: a múzeum, vagyis a feszt területén az egyetlen belga sütiárus standon kívül egyáltalán nem voltak a segítségünkre abban, hogy megágyazzunk a sokféle-jóféle söritalnak. A mezőgazdasági múzeumnak otthont adó Vajdahunyadvár kapujában ugyan árulták a klasszikus langalló - töki pompos-szerű szokásost, de egyrészt ez az egy etetőhely volt összesen, másrészt a zsíros-tejfölös cuccok marhára nem passzentos étkek a belgákhoz. Mi legalább egy sajtos standot hiányoltunk, de reméljük, jövőre már az is lesz. Addig meg betérünk Henri-hoz a Bem rakparton, ha jó belga sörök mellé igazán hozzáillőt szeretnénk fogyasztani.
Akinek meg ez sem elég:
pável - ipafai pap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
