Sörbúvár

Az elmúlt hetekben-napokban meglehetős provinciális letargia vett erőt rajtam. Amíg a társblogokból rendre záporoztak ránk az izgalmas bejegyzések a londoni GBBF-ről vagy Duchi kolléga kápráztatott el minket csehszlovák sörturnéjával, addig idehaza csak vágyakozva lestem a külhoni híreket, és ingattam a fejem az Első Budavári Sörfesztivál felszínességein.

Ám ekkor kiszálltam tenger bánatom ellen és ha nem is fegyvert, de ahhoz hasonlót ragadtam, hogy véget vessek "szenvedéseimnek". Hiába no, kell néha ünnepnap a sörfogyasztásban is. Persze reggelire nem fogyaszt az ember túlságosan nehéz dolgokat, csak egy pohár világost, vagy egy könnyű barnát. Ám szép nyári estéken, gyertyafény mellett egy szélesebb körűen "Művelt Alkoholista" számára már nemcsak egy Chateauneuf du Pape, hanem egy De Molen is vállalható úti passzus a gasztro-mennyekbe.

Persze szurkálódásom az ismert boros blog irányában első blikkre kicsit bulvárosnak tetszhet, de újfent meg kell ragadnom a kínálkozó alkalmat, hogy kikiáltsam, léteznek sörök és persze sörfőzdék, amik bármelyik drága borral és nagynevű borkészítővel, pincészettel egy lapon említendőek. Ilyen kivételesen nagyszerű sörfőzde a holland De Molen (Malom), ahol - bocs, de ez túl magas labda - a hazai sörgyárakhoz képest igencsak másként őrölnek a malmok. A főzde több remekével már találkozhatott a honi sörszerető olvasó (itt és itt is) és persze a Csakajósörnél fogyasztóvá is válhat, feltéve, ha hajlandó egy kicsit mélyebben a zsebébe nyúlni egy 0,75 l-es palack sörért.

Bár a főzde kínálatában van más IPA is (Vuur & Vlam), az Amarillo a maga 9,2%-os alkoholjával már egy nehézsúlyú versenyző. Az Imperial és a Double előtag is azt jelenti, hogy extra adag maláta és komló kerül a legalább 7%-os alkohollal bíró sörbe, és az ilyen főzetek keserűsége is magasabb, sokszor a 60 IBU körül mozog. (mint tudjuk a keserűnek mondott pilzenik általában 20 IBU-val bírnak)

És akkor - a szakértők számára már vélhetően unalmasnak tűnő - többkötetes ipa-kiskáté után húzzuk ki azt az ízléses parafadugót a palackból, és lássuk, mire is költöttük a pénzünket. Az Amarillo olajosan csorog a kelyhekbe, és opálos narancs színnel csillog benne. A mega-adag komlónak köszönhetően a - majdnem fehér - habja, pedig olyan krémesen sűrű, mint a K.u.K idők békebeli cukrászdáinak bármelyikében a kézzel vert finom tejszínhab. A kitöltés közben már megcsapja az ember orrát a jellegzetes "ipás" illat. Azonban ez az illat messze nem olyan szúrós és nyers, mint megszoktuk az angol vagy amerikai IPA-k többségénél. Az Amarillo illata akár egy bódító szuperbólé. Kevés muskotályos szőlő, trópusi gyümölcsök - mangó és maracuja, - és legfőképpen intenzív sárgabarack. A Panyolai Mézes Barack tud hasonló illatfelhőt varázsolni az ember orrába. Elsőre ez az IPA is édes a nyelvünk hegyén, és gyümölcsös aromáit is megtáncoltatja az ínyünkön. A finom, elegáns szénsav cseppet sem szúrós, inkább csak pezsgősen jelenik meg a sörben. Mindezek mögött hallgatásba burkolózva, bölcs türelemmel, de ugrásra készen áll a komló nindzsa-harcosa. Amikor már elkápráztatott minket a gyümölcsorgia, hirtelen előugrik, és egy határozott gyors vágással el is intéz mindent, hogy aztán mintha ott se lett volna, újra átadja a helyét a gyümölcsök áradó kavalkádjának.Olyan rafináltan csomagolták be a gyümölcsösségbe a komló gyantás, olajos keserűjét, hogy ha nem figyelünk oda, néha azt hihetnénk valami könnyed barackos lambicet kortyolgatunk, nem egy brutál alkoholos, keserűbomba IPA-t. Visszacsatolva a pálinkás hasonlatra, nemcsak a gyümölcspárlatoknak, de a jó söröknek is alapvető tulajdonsága, hogy a kiürült palackban, pohárban jó ideig fölöttébb kellemes utóillatokat produkálnak. Hát az Amarillo-s palack még másnap reggel is messze illatozott, és nem az olcsó hanzli savanyú szagával, hanem a finom komló és a gyümölcsös maláta illatának keveréke áradt belőle. Nagy ünnepekre, különleges hangulatokra a Tokaji Aszú vagy egy veretes vörösbor helyett abszolúte ajánlhatom.

Felmerül még a kötelező gasztro-kérdés is: Mit ennénk hozzá? Az Amarillonak - a csodás barackos ízvilág miatt - egy kecskeméti barackpuding vagy egy Peche Melba lehetne az elsőrangú kisérője.