Jó egy hete, a bécsi kirándulás záróaktusaként a Bierochs-ban elkunyeráltam egy üveg francia Adelscott-ot. Igazság szerint biztos voltam, hogy a Bier-imperiumban megvettem ezt is, de a nagy kapkodás miatt úgy látszik mégis ottmaradt. Az üveg sör a jobb napokat látott söröző lambériájára volt állítva, nem tudtam neki ellenállni. Igen poros volt az üvegecske, látszott rajta, hogy már akkor is ott feszíthetett, amikor Vétek Gyuriék az útikönyvükhöz gyűjtöttek élményeket. A címke tanúsága szerint pár hónap múlva ünnepelte volna a tizedik születésnapját. A pultos hölgy egy feltétellel adta oda, ha megígérem, hogy csak szobadísz lesz, és nem bontom fel. Mert meghalni ugyan nem halnék, ha elfogyasztanám - figyelmeztetett -, de garantáltan twiggy lenne belőlem. 

Az ifjabb korosztály kedvéért el kell mondani, hogy ez a 60-as évekbeli angol modell volt erősen okolható azzal, hogy manapság a nők szeretnek egészségtelenül megszabadulni mindazoktól a kiálló szerelékektől, ami a férfiaktól megkülönbözteti őket.

Nekem viszont felcsillant a szemem. Igazán nem ártana megszabadulni a kiálló sörhasamtól, még ha ez csak egyhetes hányókúra által lehetséges is.

Vasárnap sort kerítettem az orvosi beavatkozásra. De mivel babonásan félek mindentől ami él és mikroszkopikus, egy fazék vízbe helyeztem a gyógyszert, de előtte a címkétől megszabadítottam. Kb. 1 óráig forraltam, aki ezt túléli, meg is érdemli. A forralás végén elkezdett vészesen szökni a sör, a fazék vizet egyre sárgábbra színezve. Kivettem, mielőtt teljesen kárba veszett volna.

Sajnos most meg az eddig opálos színt kölcsönző üledék összeállt, és csodás pelyhek formájában lebegett. Sebaj, pár órára magára hagytam a hűtőben, ettől a legjava leülepedett. Már csak a kóstolás hiányzott, de ehhez még le kellet szűrni. Úgy látszik a papírzsebkendő nem ideális szűrőpapír, mert közel sem lett tükrös, de azért elfogadható látványt nyújtott.

Na lássuk milyen. Meglepő, de semennyire sem savanyú. Intenzív füstös ízét megtartotta, de messze nem olyan kellemes, mint egy bambergi, bükkfaforgácson füstölt malátából főzött. Erősen édes ízű, amúgy teljesen hasonló a Rachofer Rauchbier-jéhez, de annál jóval összetettebb ízű, még így agyonmacerálva, és szénsavmentesen is.

Szóval sikerült a palack 2/3-át eltüntetni a gyomromban, egyharmadát a főzővízben, és "sajnos" még twiggy sem lettem.