Kozma Ferenc (1931-2005)
Egy konyhamalac filozofikus eszmefuttatásai, avagy Átabota gasztronómiai rendszertan
Aula, 2006.

(részlet)

»Az étel–bor harmonizálást a franciák kultiválják a legjobban. Szerintem túlzásba is viszik.

Mesélik, hogy egyszer egy ifjú gróf vacsorára invitálta a híres primadonnát – valami szuper előkelő vendéglőbe (excusez-moi: restaurant-ba!). Kiválasztják az ételsort, majd kezdik megbeszélni a hozzávaló italokat. “Az osztrigához ajánlom a száraz Chablis-t” – így a gróf. Mire a primadonna: “Ah, Chablis – a Genfi-tó csodás vidéke, milyen szép napokat töltöttem ott X. Y. herceg társaságában!” – “A meleg előételhez talán jó lenne egy friss, idei Beaujolais!” – így a gróf. “Ah, milyen álomszép előadása volt a Csárdáskirálynőnek Dijon-ban – ah, a Beaujolais erre fog emlékeztetni” – felel a primadonna. “A húsételhez javasolok – szól a gróf – egy kiváló évjáratú Szekszárdi Nemeskadart.” “Ah – lelkendezik a primadonna –, milyen isteni nemeskadart szolgáltak fel a pesti Redout-ban a Bűvös vadász operai előadása után! Ah, a regényes Budapest!” – A gróf a halételhez egy kiváló elszászi Chardonnay-t ajánl, mire a díva: “Ah, erről eszembe jut az a Hoffman meséi előadás, a párizsi Nagyoperában, amely megalapozta világhírnevemet – ah, a szelíd elszászi dombok aranyló nedűje!” Ez így megy hosszú tízpercekig. A végén a fagylalthoz Dom Pérignon pezsgőben állapodnak meg. A gróf kissé kimerülten odafordul az isteni dívához: “Rettenetesen szomjas lettem! Ne rendeljünk a vacsora előtt egy pohár kellemes, jégbehűtött sört?” – A primadonna arca elborul: “Sört? Azt nem. Attól én mindig fingani szokok!”

Baráti tanácsom: ha közeli ismerősök vannak híva ebédre vagy vacsorára, a legjobb vagy azt mondani, hogy ilyen és ilyen kiváló borom van itthon – jó lesz?; vagy – ha pincénk választéka elég dús – megkérdezni, mit innának legszívesebben – és azt adni az asztalra. Maximum a “fehér hús – fehérbor; vörös hús – vörösbor; hideg ételek – könnyű fehér, vagy rozé” – aranyszabályt érdemes komolyan venni. És primadonnáknak ne ajánljunk sört. «

Ehhez az idézethez szereznék egy rövid megjegyzést fűzni: Jól látható a szerző (aki amúgy közgazdász) lesajnáló hozzáállása a sörhöz. Igaz, hogy egy kényeskedő primadonna szájába adja a véleményét, de árulkodó az utolsó mondat is: "És primadonnáknak ne ajánljunk sört". Vagyis sörrel ne vacakoljunk ha vendéget várunk, az csak a proliknak való, a kifinomult bortól eltérően korsóban szolgálják fel, és kétféle van belőle, világos és barna. Gambrinusnak hála, hogy kezdünk kilábalni ebből a sötét sörközépkorból.