Anélkül, hogy a borotválkozással vesződött volna, átsétált a Fletechers' Armsba, gyanakodva hosszasan vizsgált egy halom „frissen készített” sonkás szendvicset a műanyag búra alatt, aztán rendelt egy pint bittert. 12.45-ig elfogyasztott négy pintet, és kellemes fáradtság áradt szét a tagjaiban. Lassan hazasétált, és tetőtől talpig felöltözve bezuhant az ágyba. Ez ám az élet!
Amikor délután 5.20-kor újra felébredt, pocsékul érezte magát, és azon töprengett, vajon kivénhedt ifjúkorban van, vagy a vénség kora ifjúságában.
Megbékélt magával, és általában a világgal. A sör volt a legolcsóbb drog a piacon, és arra vágyott, bárcsak a háziorvos felírhatná neki egészségpénztár által támogatott receptre.
A sör jó volt, és és délben már vígan tárgyalta a fogadóssal a szomjas megyék sajnálatos vasárnapi helyzetét és a walesi útjelző táblákat, amelyeket a nacionalisták meg szoktak rongálni. Tíz perccel később széttett lábbal állt, és a fogadó vécéfalát szemlélte, amelyet ismeretlen személy vagy személyek megrongáltak. Egyes graffitiket nem érthetett meg, csak az aki, beszélte a walesi nyelvet; de az egyik, amelyet az anyanyelvén firkáltak oda, szemet szúrt Morsénak, és elismerően mosolygott, miközben a hólyagja sajogva kiürült:
"A pénisz hatalmasabb a kardnál."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
