Ma egy olyan söripari jelenségről fogok írni, ami egyfelől már két hónapja elvesztette az aktualitását, másfelől pedig már három hónapja készülök rá, ezért mégsem hagyhatom ki a lehetőséget.
A történet a barna Kozel magyarországi jelenlétéről szól, és a következő idővonal keretezi:
- 2014 végén a Dreher Sörgyárak Zrt. elkezdi Magyarországon is forgalmazni a (már jó ideje nem is Velké Popovicében, hanem Plzeňben gyártott) Kozel Černýt – előbb az Intersparokban, aztán szép lassan egyre több boltláncban;
- 2016 nyarától valamilyen rejtélyes megfontolásból már nem Csehországból érkezezik a barna Kozel, hanem lengyel licenctermékekkel szúrja ki szegény magyar fogyasztók szemét az SABMiller (a sörmulti, ami számos egyéb mellett a kőbányai, a Velké Popovice-i, a plzeňi, valamint a Kompania Piwowarskához tartozó poznańi, tychy-i és białystoki sörgyáraknak is tulajdonosa volt ekkor): ahogy a doboz fogalmaz, „gyártja: Plzeňský Prazdroj a.s. licence alapján a Kompania Piwowarska S.A., Lengyelország”;
- 2017 márciusában a japán Asahi felvásárolja az SABMiller közép-kelet-európai portfólióját – ez volt a feltétele, hogy utóbbit felvásárolhassa az AB InBev, egyesítve a világ két legnagyobb sörmultiját;
- 2017 májusától pedig újra a többé-kevésbé eredeti, Plzeňben gyártott Kozel Černý van jelen a magyar polcokon.
Mindeközben május elején a párkányi Billában vettem egy cseh Kozelt, azzal a szándékkal, hogy majd itthon veszek egy lengyelt mellé, és összekóstolom a kettőt – majd meglepve láttam, hogy már itthon is plzeňi van az Intersparban. Sebaj, egy közeli kisboltban volt még lengyel licencpéldány is, így a feltételek rendelkezésre álltak, és már csak az a két és fél hónap időhúzás volt hátra, amivel elérkezhettünk mostanáig, a teszt időpontjáig.
Az eddigi leíráson kívül túl sok keretezni valót igazából nem kínál a helyzet: az eredeti és a licencváltozat is ugyanazokból az alapanyagokból készül és ugyanakkora az alkoholtartalma, különbséget csak a gyártási helyre utaló felirat, meg némi bizarr, „vedd észre a különbséget”-féle játék jelent, amiben a lengyel doboz teteje ezüstszínű, viszont a „Velkopopovický” és a „Černý” feliratok aranyszínűek, míg a cseh dobozon ugyanez fordítva jelenik meg. Ezeken felül csak a saját restségem bír megkülönböztető erővel: a lengyel licencsör szavatossága május 9-én lejárt, míg a cseh eredetié csak szeptember 29-én fog.
Némi házastársi segítséggel előkészítettem vaktesztre a két sört, egy „1”, illetve egy „2” fantázianevű pohárba töltve azokat; következhet a kóstolás, az átláthatóság és a kockaság jegyében táblázatos formában.
1. pohár | 2. pohár | |
Hab | Bézs, egy kicsit gyorsabban illan | Ugyanolyan bézs, de egy kicsit dúsabb és tartósabb |
Illat | Tompa, kicsit festőmalátás (ami alatt most enyhén savanykás pörköltséget értek), hígan árpás alapokkal és egy morzsányi borsos fenolossággal, valamint melegedve csokoládéval | Hasonlóan híg, de kevésbé éles, a híg árpás alapon kisebb erővel üt át a festőmalátaszerű illat, és nincs rajta fenol, illetve a csokoládésság is kevésbé van jelen |
Szín | Barna, tükrös, rubinvörösen töri a fényt | Pontosan ugyanolyan, talán egy fél hajszálnyival sötétebb |
Íz | Híg, malátaédeskés, a pörkölt ízeket csak épphogy megjelenítő barna sör, enyhén savanykás felhanggal, halvány kakaóporossággal és mérsékelt kortyvégi komlókeserűvel | Ugyanaz, de minden egy fokkal visszafogottabb venne, a savanykás felhangot leszámítva, ami ugyanolyan, de így relatív erősebbnek tűnik |
Szájérzet | Híg, nem tapad, a szénsav nem túlzóan intenzív | Ugyanolyan, de még kevésbé érződő szénsavval |
A különbségek, mint látható, nem valami nagyok, leginkább annyival foglalhatók össze, hogy az 1. pohár minden tekintetben valamivel intenzívebb. A licencfőzés a jelek szerint alapvetően működött, különösebb csorbát nem szenvedett az alaptermék imázsa – ha pedig tippelem kell, azt mondom, hogy a 2. pohár a cseh verzió, hiszen a barna Kozel igazán visszafogott, könnyen iható, lágy sörként él az emlékeimben, az intenzívség antitéziseként.
Drámai elemként, dobpergéssel kísérve megnézem a kódlapot, és... eltaláltam, valóban az egyes pohárhoz tartozó doboz készült Lengyelországban, a kettes pohárhoz tartozó pedig Plzeňben. Túl sok tanulságot mindazonáltal nem szolgáltat a kóstolás, hiszen zongorázható különbség egyáltalán nem volt, amennyi hátrányt pedig mégis észrevettünk a licenckiadásban (hátrány alatt itt az etalontól való eltérést, azaz esetünkben a kisebb mértékű visszafogottságot értve), azt akár arra is ráfoghatnánk, hogy az egyes sör szavatossági ideje már hónapokkal ezelőtt lejárt, a kettesé meg még nem. A saját, személyes fő tragédiám inkább a barna Kozel demisztifikálásában áll: ugyan már régen tudtam valahol mélyen, hogy az a lelkesedés, amivel tizenegypár évvel ezelőtt először ittam a Fekete Ökörben, az legalább annyira szólt a kisebb tapasztalati alapnak és a kiváló minőségű csapolásnak, mint amennyire az alapanyagnak; meg azt is tudtam, hogy maga a barna Kozel sem változott időközben épp a javára. Főleg azóta, hogy valamikor 2007 táján megjelent a cseh SABMiller berkeiben a háromféle Master is, deklaráltan prémium sörökként végérvényesen átrendezve az erőviszonyokat, és a lakossági alapsör kategóriájába száműzve a barna Kozelt, ami mindaddig a magában álló Pilsner Urquell alapértelmezett barna párjaként (is) tudott létezni.
Ettől még biztosan fogom fogyasztani, csapon aztán végképp, de az a fajta rituális lelkesedés, amit korábban sokáig meg tudtam körülötte őrizni, már biztosan a múlté, megette a Bieredämmerung (pontosabban Soumrak piv, ha stílszerű próbálnék lenni az öncélú nyelvi poénok alkotta regiszteren belül).
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Igyál vizet, a főnök fizet 2017.07.24. 21:46:14
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2017.07.18. 14:07:50
Egy Ferdinandban, egy Bernardban, egy Primátorban, egy Postriznyben, egy Jezekben, de még a Dudákban is jobban bízom, mint bármelyik multi bármelyik licence sörében!