Brett? Hordóérlelés? Nem kérem, nem borról, hanem sörről, méghozzá magyar-moldáv koprodukciós sörről van szó, amit Kővári "Csakajósör, Armando Otchoa" Gergő és a kisinyovi Litra Brewing követett el. Bár már Kőbányán a Monyónál is készül a hordóérlelésű sör, Gergő megint beelőzte a hazai sörösöket (bár a Monyo-nál nem kell már sok a Tokaji hordós Anubis megjelenéséig - És ne feledjük a Serforrás Korty-ot sem!), méghozzá nem egy IPA-val, hanem egy elég megosztó sörfajtával a spontán erjedésű lambic-kal dolgoztak, amiben a borban nem kívánatos brett az éltető elem. Brettről külön nem szólnék most, akit érdekel, egy korábbi megakóstolásos posztban már kitértem rá - itt megtalálja minden kíváncsi sörbúvár.

Ezt a bejegyzést nagy káromkodások közepette írtam - újra, mert az első változat elszállt az éterbe, és újraírni ugyanazt az ihletett pillanatot nehéz. Olyan is lett. :) De ha már így kedvet kapott mindenki a témához, noszarajta!

A brettes sörök hazája Belgium, a Senne-folyó völgye. Tavaly a Cantillonban, a lambic sörök brüsszeli szentélyében jártunk Szalay "Fenékig" Tomival, ahol a csúcs-lambicok mellett volt olyan 21 hónapos natúr Lambic, amivel még nekünk, sokat látott sörbloggereknek is meggyűlt a bajunk, így ismertem már a savanyú sötét oldalát is, ha lehet ezt a képzavart használni. Az a kénes uborkalé volt a hernyó-íz, amiből aztán a harmonikus pillangó-zamat lesz, ami csodás, nagyszerű, rejtelmes és izgalmas.

Gergőék nem ma kezdték a sörfőzést. így ezek a sörök már kaptak némi időt és ízt is. Hogy eleget-e, az kiderül a végére. Kezdve az elején, Gergő 2016 márciusában megfőzte Kisinyovban a sört, ami átment az elsődleges érlelésen, majd fél évre be is csücsült a teljes adag a helyi borászatból szerzett két-két 250 literes hordóba. A natúr Lambic és a Kriek (Meggyes) Malbec-es hordót kapott, míg a Prune (Szilvás) és a Cassis (Fekete ribizlis) Merlot-s hordóba került. A hordók természetesen semmilyen mosáson, fertőtlenítésen nem estek át, így szabadon dühönghetett a benne lapuló vadélesztő, és zabálhatta a cukrokat. A - nagyon csinos - drótkosaras, palackba átfejtve több, mint egy éves idő elmúltával Gergő szállította azt árkon-bokron, vámudvaron át haza, és nemrég csapra is került a Hopaholicban egyesével, illetve a nagy része palackban várja a vevőket.

A Hopaholicban kóstolva a Cassist és a Lambic-ot még egy kicsit fiatalnak találtuk, és az élesztőtől is igencsak opálos volt mindkettő, így a négy palackkal hazatérve elhatároztam, hogy egyet kiválasztok, a többit pedig elteszem egy kis utóérésre a pincébe, és majd télen veszem elő.

A Prune (Szilvás)-ra esett a választás, már csak azért is, mert sokkal izgalmasabb, mint a jóval kommerszebb és széles körben elterjedt Kriek (Meggyes), és jobban is kedvelem, például a szentandrásiak Szilvását is, mint a Meggyeset.

A Prune nagyon szép jeleket mutat, pont azon a vonalon haladva, ami a lambic egyik szépsége. Nem a hagyományos sörös - édeskés maláta-keserű komló - ízvonalon kínálja a sör harmóniáját, hanem a frissítő fanyarság, elegánsan savas test és az brett jellegzetes kesernyés utóíze, enyhe ásványossága mentén formálódik az íz-élmény. Nagyon zabolátlan, szilaj csikó még ez a sör, meg a másik három is. Nagy potenciál van benne, így aki teheti és hajlandó kifizetni a 3000 Ft körüli palack árát, az mindenképpen tárazzon be belőle, és megfelelő önmérsékletet tanusítva várjon vele minimum fél, de inkább egy-két évet, hogy teljes szépségében kóstolhassa. Azt meg már csak haloványan remélem, hogy Gergő még főz ilyen sört, és abból el tud tenni akár 2 évre is hordóba valamit, amit egy szintén következő frissebb főzetből még vissza is tud blendelni, hogy a mélység mellett a sörpezsgős frissesség is a topon legyen. Korszakos magyar sör született, gratulálunk!