Sörbúvár

A budai Vár oldalában teraszával, kis virágoskertjével – no meg sörcsapjaival - oázisként megbúvó Hunyadi János úti lakásbisztró kitalálói újra mertek nagyot álmodni és pár hete megszületett a „Hunyadi Gasztroműhely & BBQ”, ami már inkább sörész étterem. Így a másodszülött lett a nagytesó, ide helyeződik át a gasztropub jelleg, míg a várbeli - nyári idényjelleggel - inkább csak pub marad, persze ott sem marad éhen, aki megszomjazik.

Itt, a Retek utcában pedig egymással verseng a tulajdonos páros etető- és itató hajlama. A divatos étlap felelőse a BBQ-ba beleszerelmesedett Lehel Márk (Mike), míg a csúcs kraft sörökről - többek közt – a Rothbeer és a Mad Scientist gondoskodik. Róth Zoli gyömbérese például a legjobb étvágycsináló, egy Mad-sör pedig desszerttel felérő lezárása egy étkezésnek. (Ezért a gyarló hasonlatért bocsánattal tartozom például annak a málnás panna cottának, amelybe majdnem beleharaptam, pedig csak a házigazda tabletjén jött szembe.)

Már az előétel meggyőz és elcsitít, mint Habonyt egy hűvösebb eső miatt elmaradt Moszkva-ellenes tüntetés. Én spec' már ezért a padlizsánkrémért is visszajárok majd, de az étlap BBQ-fejezete is, akár Krúdynak a táncrendek és menükártyák: kedvenc olvasmányom lesz.

(A képen egy fél hambi és egy fél sörblogger - aki kitalálja, ki ő, Katona Csabától nyer valamit. Vagy nem.)

A tépett (becsületes magyar szóval: marcangolt) bbq marhanyakból készült (pulled beef) hambi már emelt szint a bucik mezőnyében (ha netán elvinnék a stílust mexikói irányba, lehetne a neve Tockos taco – én kérek elnézést!), látványra azonban a fekete hamburger a sötét ló: megosztó lesz (csak a finnyásoknak, persze), ő adja a mattot a végén. Már ha éppen nem a bbq bordákat vagy a marhapofát rendelted, mint az étlap királynőit. Gondoltak az egészségtudatos fogyasztókra és a vegánokra is: ők vigyenek magukkal még egy embert és kunyerálják el tőlük a köretet. (A céklaleves és egyéb vega cuccok színeit csak Csontváry késő este elhajított festőpalettájának színeivel tudnám röviden körülírni.)

Szóval ez a fekete buci azért több, mint egy alagútba futó vonaton bekapni egy negrót – ebbe itt behunyt szemmel beleharapni olyan vétek, mint füldugóval beülni egy hangversenyre – az élmény már-már ahhoz közelít, amit egy blogger-író, bizonyos Kerekes Tamás úgy fogalmazott meg: fekete kondommal kondoleálni. (E kép után hagyjunk időt, míg visszatér a fény...)

Pavlov óta tudjuk, hogy a szem nem csupán a lélek tükre, de a nyálelválasztás egyik mirigye is, ennek is szól ez a szakács-fricska. De arról is szó lehet, hogy a békésszentandrásiak Monarchia söre mellé kreálta ezt a swarzgelb, azazhogy sárga-fekete kompozíciót a séf, a tányér szélére sárga-fekete potrohú, kandírozott darazsakat szórva, persze a fullánk eltávolítása után. (Aki ezeknél nagyobb marhaságot hoz ki a tintafekete burger ideájáből, azt Gabi, a csapos hölgy egy vidám mosollyal jutalmazza!)

Ha végigittad a csapokat, még több tucat üvegessel várják a kihívást szeretőket, persze bor meg mindenféle más itóka is akad, ha pedig már mindenükből kiittad őket, úgy irány a 16-os busz a Széll Kálmán... de így senki nem hívja, szóval a Moszkva tér tetejéről, és ha épp nem csapnak ki a lángok a kisbusz motorteréből, elég ha leszállsz róla a Mátyás templomnál, ledöcögsz a Jezsuita lépcsőn és kis (l)ejtőzéssel ott is vagy a tulipánkerítéses Hunyadi kistesónál: