Sörbúvár

Az elmúlt héten a Carlsberg meghívására én is részt vehettem a 888 éves grimbergeni apátságba szervezett túrán, ahol kis kultúrprogram mellett elképesztő jóltartásban volt részem a 9 fős magyar delegációval. Magam is meglepődtem, hogy gyárilag beválogattak egy olyan csapatba, amire a Fenékignek úgy kellett pályáznia (és gályáznia az út alatt, mindenféle on-line bejelentkezésekkel), és utazási és szakács sztárbloggerekkel és indexorigós újságírókkal róttam Brüsszel utcáit és természetesen élveztem a túrát.

Néhány szó a márkáról. A Grimbergen a francia Kronenbourg csoport brandje, ami a Carlsberg népes vállalatcsoportjainak egyik tagja.És egy multinak persze kell hogy legyen a portfóliójában egy valamirevaló belga apátsági sör is. Itthon egyelőre a Molson-Coors tulajdonú Leffe a legismertebb, de a Heineken sem akart lemaradni,  2014-ben "feltámasztotta" az Affligem apátság addig nem létezett sörfőzdéjét, és a Carlsbergnek jó régóta ott van a tarsolyában a Grimbergen, amit most már a Belgaco mellett az anyacég is importál, és igyekszik bedobni a sörös köztudatba.

Természetesen Brüsszelben sok más sörös kulthelyet és főzdét is meglátogattunk, de ez a poszt a Grimbergenre koncentrál, a Cantillon, a Moeder Lambic vagy a Delirium majd következik, mert ott is volt bőven élmény. Az első nap magyar kísérőnk elvitt a brüsszeli Grimbergen Cafe-ba, ahol egy igazi belgás vacsorát toltunk, természetesen Grimbergen-sörökkel. Valaki csigával indított, de a legtöbben sörrel kezdtünk és csak a főételnél kapcsolódtunk be a menübe. Az ír Rib-Eye nagyon népszerű volt a csapat tagjainál, de a Fenékiges bloggerkolléga, Tomival mi belga sörös gulyást és belga nyuszit rendeltünk. Szerencsére ahogy a közértben is jobbak a belgák sörben, úgy a Grimbergenből sem csak a hazai hármas, a Blanche (belga wit), a Blonde és az Ambree-Dubbel kapható, hanem választhatunk a szintén széles körben exportált Rouge-ból (ami egy piros gyümölcsös búza-alapra készült ale), az Elixirből (7%-os belga ale) Goud Dorée-ból (8% apátsági tripel) vagy a még nehezebb (9%) Tripelből, és a csúcssörből a legmagasabban jegyzett Optimo Bruno-ból, ami ha nem is ér föl a Westvleteren-ig, de egy igen gazdag ízvilágú remek Quadrupel, amihez bátran javaslom a Créme Brulée-t.

Másnap Grimbergenben, egy csendes kis elővároskában (kb 15 km a brüsszeli belvárostól) még nagyobb parti várt a dán Carlsberg dolgozókkal és portugál és lengyel disztribútorokkal megspékelt népes csapatra. A welcome-drink - persze hogy Grimbergen - és sok finom szenda után egy kedves "dévidettenborós" helyi bácsika körbevezetett a grimbergeni templomban, majd az egyik apátúr a kolostorban. Azért szép lassacskán kiderült, hogy a derék apátok csupán a nevüket adják a sörfőzdéhez, azt gondos kezek jó pár kilométerre a Maes Sörfőzdében készítik. A fehér csuhás atyák meg élvezik, hogy a Carlsberg jóságos nagybácsiként eteti-itatja őket, míg ők éldegélnek, olvasgatnak, megtartják a környező falvakban a miséket, és persze ha kell, reprezentálnak a sörös rendezvényeken. Amúgy igazi jó kedélyű, sör- és életszerető emberek, rendkívül jó társaság voltak, volt humoruk, és az apátság priorja külön örült a Monyo Schatzinak és a Horizont Flamand Porternek, amit ajiba vittem neki...

A templomból visszatérve jöttek a sörösebb események. Kis tálkákba helyezett fűszerek, zöldségek, gyümölcsöket találtak a csapatok, és ezeket kellett illat alapján összehozni a 4 export Grimbergennel, majd Yannick, egy belga sörsommelier tartott profi sörkóstolót a csapatoknak, ahol tudományosan is megízlelhettük a 4 export sört. Tanulságos volt, hogy egy belga hogy tart sörkóstolót. Persze itt is kiderült, hogy a grimbergeni élesztő a Leffe élesztőtörzséhez nagyon hasonló, és szó nem esett róla, de értettük a jelzést, hogy nem a trappista sörök, hanem a Leffe-termékek (nálunk a Blonde és a Brune) a fő konkurencia a Grimbergen számára, amivel, ha összevetjük az említett export Grimbergen-sörök Ratebeer-es értékelését (Blanche, Ambrée-Double, Blonde, Rouge), akkor nagyon nem fogunk meglepődni, hová pozicionálja magát a Grimbergen. Vagyis egy jó kis belga apátsági kaprudrog, ami hozzánk is eljut. Semmi kivetnivaló nincs rajta, hozza a jellegzetes blonde-os, dubbel-es illetve belga wit-es jegyeket, de senkinek nem fogja leszakítani a fejét, mint mondjuk egy St. Bernardinus Abt., vagy egy Rochefort.

Aztán persze jött a kulináris tűzijáték, rák és hal (Blanche), T-Bone báránysteak, oldalas és sok más csemege, belgás stílű pie, csokival bolondított pohárkrém és sör vakulásig. Zárásként meg elképesztő fényshow a templom falára vetítve. Szenzációs vendéglátás, remek ételek-italok, kellemes társaság, tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a jóltartásról, amiben részünk volt.

Egy kis üröm, a tényleg felhőtlen örömben, ahogy az autós újságírók is keseregnek, hogy bemutatókra az agyonextrázott, spéci kiviteleket kapják, úgy a hazai vásárlóknak inkább a fapad közeli darabok lesznek elérhetőek egy adott márkából. Ugyanígy nem várható, hogy az Optimo Bruno és a Tripel hamarosan a hazai hiperek polcairól köszön vissza. Azért azt továbbra is leszögezhetjük, hogy a Grimbergen csak belga viszonylatban alapszint, az itthoni átlaghoz képest igenis egy kellemes, karakteres belga sör, és javaslom is, hogy kíváncsi sörösök otthon összeeresszék egy kis párbajra a Leffe Blonde-ot a Grimbergennel, hogy egy "házi versenyen" is eldönthessék, melyik a finomabb darab.