Már megint múltidézéssel kell kezdeni egy posztot. A legelső Főzdefeszten, 2011-ben a sörfőzők és a 8. kerületi vendéglátósok még igencsak szkeptikusan álltak hozzá a rendezvényhez. Nem volt elég csap a vendéglősöknél, nem hoztak elég sört a főzdék, voltak is sorok rendesen. Máig emlékszem Kővári "Csakajósör, Armando" Gergőre, amint a kilométeres sort rezignált nyugalommal szolgálja ki, úgy, hogy egy-egy 50 literes KEG Grabancnál el sem zárta a csapot, csak a poharakat cserélte alatta. Azóta a kisüzemi és gerilla sörök már jóval ismertebbek, és a tavaly megújult elnökség, Gyenge Zsolt vezetésével már túl van egy korábbiaknál színvonalasabb, új szemléletű sörversenyen, és immár nem csak a Főzdefeszt zászlója alatt felsorakozva, hanem önállóan is képesek voltak egy remek kétnapos fesztiválra Óbudán.

Nem véletlen a Főzdefeszt folyamatos emlegetése, mert aki 2011-2012-ben ott járt a Palotanegyedben, a Mikszáth tér környékén, megtapasztalhatta azt a romantikát, ami a Budavári Sörfesztivál profizmusa mögött sohasem volt meg, és a Főzdefesztből is - a természetes módon való üzleti irányba fordulásával - egy kicsit elveszni látszik. Kérdés, hogy ilyen remekül marketingelt, nagy múltú budapesti sörfesztiválok nyomában a kisüzemiek fesztiválja hogyan vizsgázik?

Öröm leírni, de 2016-ra már természetessé vált, hogy bőséges és színvonalas sörkínálattal találkoztunk a fesztiválon, és azt még nagyobb örömmel írom le, hogy az általam kóstolt sörök közül egyik sem volt fertőzött, ízhibás, vagy problémás. Külön szívmelengető volt, hogy szinte az összes főzde tulajdonosa, és/ vagy sörfőző mestere is ott állt a csapok mögött és ettől mindjárt még hitelesebb egy portéka, ha a büszke készítő kínálja személyesen. Olyan ritkán, - csap mögött meg főleg - lencsevégre kapható sörös "ikonokkal" is találkoztam, mint Takács "Hatodik Íz" Péter, aki a kisüzemi sörfőzés magyar szürke eminenciása. Saját sörei mellett rengeteg főzdének ad tanácsot, segít receptekkel. A Hatodik Íz Single HOP IPA-sorozatát, a Pest CTRL-t Ő ezúttal az izgalmas, Eldorado komlóval főzött APA-t hozott, ami olyan kellemes illatokat invokált, mintha a friss komlót szagolgatnánk, és hozzá jól is csúszik, mert nem agresszív a keserűség.

Rizmajer Józsinál a sláger az új Maibock volt, ami a három éve készült első főzet óta nem volt ilyen egyértelműen és lehengerlően jó, mindenkinek javaslom.

A magyarhertelendi Kapucinusnál a Frau Luther, egy erősebben komlózott nagyon jól csusszanó vörös láger volt a favoritom. A sör mellé Késmárky Kata, sörfőző (aki tavaly végzett a Corvinus Sörmester szakán Rizmajer Józsival - mert voltak annyira alázatosak, hogy elmélyüljenek a szakmában) elmesélte a Kapucinus sztoriját, és beszélgetésünk közben kibontakozott előttem egy tőzsgyökeres nagyvárosi fiatal pár, ahogy átveszi a férj, Attila szüleinek a kis helyi baranyai főzdéjét, és menti meg remek ötletekkel, új dizájnnal és új, modern felfogású sörökkel az elsorvadástól. Igazi tanmese és sikersztori.

Természetesen nem hagyhattam ki az utóbbi napok legviccesebb sörös froclizásába oltott ügyes főzdemarketinges trollpartinak a végeredményét, a Monyó és a Mad Scientist Fruit War-ját, amelyben egy áfonyás (Monyó) és egy mangós (Mad Scientist) AIPA versenyzett egymással a közönség kegyeiért. (a Mad Scientist nyert 227-223-ra) Ugyan nem szavaztam, de nekem a Monyó-féle változathoz húzott inkább a szívem, mivel a mangópüré nem simult olyan szépen bele az IPA-ba és hiányzott belőle egy kis frissebb, üdítő fanyarság, ami az áfonyásban megvolt. De mindkét sör kellemes, jól iható, igazi kora nyári IPA volt, úgyhogy aki még éri, kóstolja.

A Fóti Sörfőzde standjánál találkoztam Gyenge Zsolttal és Repülős Gizivel. Zsolt a sörfőző és Gizi nem a kleptomán idős asszonyka, hanem a fótiak új IPA-ja, és a sztorija az, hogy egy alapanyag hirtelen nem volt elérhető, és repülővel hozatták meg. Ám a fótiak továbbra is inkább lágerben igazán jók, a Reinheitsgebot 500. évfordulójára főzött sörük az 500 és a Fóti Zwickl ezt is bizonyítja.

Mellette - az idei végzős Sörmesterek egyike - a Big Foot-os Branda Gyula is hozott egy két újdonságot. A kezdetben kicsit visszafogottabb anyaghasználattal és hangsúlyosabb marketinggel, látvánnyal operáló Big Foot mára már sokat kísérletezik, és a megszokott szortiment mellé új izgalmas, kis szériás "fesztivál-sörök" is megjelentek, mint például egy hidegkomlózott Brand Ale.

Utolsó állomásom a diósgyőri Gyertyános Sörfőzde volt, ahol Kecskés István tulajdonos bemutatta a hordóérlelt Whiskys Búzasörét, ami az én ízlésemnek kicsit édeskés, "csajos", én egy füstös változatnak örültem volna igazán, de gyorsan vigasztalódtam egy Kazamatával, a főzde egyik zászlóssörével, egy nagyon szép 8%-os Imperial Pilsnerrel, ami a prohibíció előtti amerikai sörkultúra egyik fajtájának hazai feltámasztása. A Gyertyánosnál már az utódlás is biztosított, Pisti fia is rendszeresen ott áll a csapok mögött így az új generáció is jelen van a szakmában és a fesztiválokon is.

Aztán egyszer csak este lett, pedig Armandoékhoz, a békésszentandrásiakhoz, az etyekiekhez és még oly sok más főzdéhez el sem jutottam ezen a kellemes késő tavaszi napon.

Igazi pozitív feltöltődés volt az Óbudai Sörfesztivál, a honi kisüzemi és gerilla főzdéknek egy nagy közös mosolya a sörszerető közönségre, amihez a patinás, macskaköves óbudai milliő, a street food kaják, és a nagy öregeket felvonultató 70-es 80-as évekbeli rockzene a színpadon remek körítés volt. Mi, sörbarátok meg örülhetünk, mert a sokasodó - szakmailag is - színvonalas sörfesztiválok (az óbudaival párhuzamban zajlott a második Corvin-negyedbeli Sörfeszt) egymást tuningolják, versenyeztetik, amiből csak profitálhatunk.

(a nyitófotót Kovács András készítette és Bölöny Józsitól kölcsönöztem - Köszönöm mindkettejüknek!)