A kisüzemi-kézműves "sörforradalom" (sörreneszánsz) a 2011-es, első Főzdefeszt óta egyre dübörög, és a 2016-os év meghozta, hogy a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének (KSE) tagjai már nem csak a Főzdefeszten tartanak seregszemlét, hanem idén önálló fesztivált is szerveztek. A május 21-22-i hétvégén az óbudai Fő téren várják a tagfőzdék a kíváncsi kóstolókat és a sörszeretőket a régi, jól megszokott és a külön az idei fesztiválszezonra főzött új sörökkel. Amellett, hogy a Főzdefeszt még mindig a legnagyobb fóruma a kisüzemi magyar söröknek, a sörbarátok szempontjából kifejezetten pozitív, hogy a kisüzemi piacon is van már komoly fesztivál-konkurencia, és a KSE már az idei miskolci sörversenyen is megmutatta, hogy a fővárosi gerilla-főzők izgalmas kis szériás főzetei mellett is vannak szép számmal tartósan a főzdék kínálatában lévő hazai sörök.
Az árpilisi sörversenyen a legjobb három sör (a Guro Pompeii APA és a Zentus balti portere mellett) egyike a Monyó Flying Rabbit-je (sorry, de nekem mindig a Kockásfülű nyúl ugrik be róla) volt, amit régebb óta őrizgetek a hűtőmben, és kis ráhangolódásként a hétvégi fesztre most megkóstoltam, tényleg olyan jó lett-e.
A kőbányai Monyó-paletta egyik stabil darabja a Flying Rabbit, egy átlagos erősségű, és közepesen testes (6,5%-os, 16 körüli Balling-gal) American IPA, ami mentes minden szélsőségtől, extremitástól. Illatában enyhén mézes, és a szokásos, gyantás, trópusi illatok, grapefruit, törköly mellett papaya és piros bogyós gyümölcsök tűnnek fel. Egy kis várakozás után fog meg igazán, mert amikor eléri az "üzemi hőmérsékletet" intenzív és ellenálhatatlan rebarbara illatot áraszt, amit - mármint nem csak az illatát - részemről imádok, és nagy bánatom, hogy míg az angoloknál még rebarbarás joghurt is kapható, addig itt magyar földön elég szegényes a kínálat. A színe rendben van, kicsit lehetne terebélyesebb hab, de tartós és szép textúra, így elfogadjuk.
Ízében enyhe fanyarság, száraz, gyantás komló, kis csípős fűszeresség, tiszta, komplex élmény, jó egyensúlyokkal. Paprikás chilis, mézcukor, grapefruit, ribizli, rebarbara, kis bazsalikomos keserű tarkítja a megszokott IPA-ízvonulatot. Közepesen telt, krémes, apró és intenzív, de nem szúrós buborékokkal teszi mindezt. Kerek egész, de nem feszeget semmilyen korlátot, viszont ezáltal belesimul a képzeletbeli IPA-s közizlésbe, már ha létezik ilyen. Úgy IPA, hogy nem vág hátba és gyomorba, nem karcolja az extremitást. A Rothbeer Távoli Galaxis-a ilyen jól iható, a legszélesebb rétegeknek sem csalódást. okozó, megbízható joker-darab a Flying Rabbit. Tökéletes sörmesteri munka, és a rebarbara miatt belopta magát a szívembe.
Olyannyira, hogy benyúltam a hűtőbe, és készült egy levendulasziruppal bolondított joghurtos és egy ajváros-BBQ szósz, amit marha-burger és kecskesajt mellé pakoltam. A levendula édessége, és finom fűszeres íze remekül illik a gazdag mézes malátásság és a komló gyantás, enyhén fűszeres kesernyéssége mellé, amihez mintegy átkötés a levendula. Az enyhén csípős ajvár és a melaszos BBQ-szósz a keserűbb vonallal harmonizál, így a Flying Rabbit nőiesebb oldala mellett, a karakteresen férfias arcélét is előtérbe tolja. Tehát a sör kifejezetten sokoldalú, ami a gasztronómiában nagy előny. Ezért még egy desszertet is kiötlöttem hozzá, de azon még dolgozni kell, úgyhogy visszatérünk hamarosan...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
