Sörbúvár

Az idei Házi Sörfőző Verseny egyik izgalmas kategóriája a Rauchbier volt, ami Merkl Norbi (Madcat) Fürst Walter² névre hallgató sörével nemcsak a kategóriagyőzelmet, hanem  a Grand Champion díjat is elhódította. A Schlenkerla söröket sokaknak nem kell bemutatni. Bamberg város történelmi füstölt malátás sörei - bár a sonkalé-illatú sörök nem mindenkinél mennek át a szűrőn - nagy kedvencek mindenütt a világon. Mivel nagy rajongója vagyok a füstölt söröknek, rögvest az az ötletem támadt, hogy egymás mellé teszem a Grand Championt és a Schlenkerla Märzent, és megvizsgálom, hogy a versenygyőztes sör megüti-e a nemzetközi mércét. Kicsit sokáig tartott, míg összehoztuk a találkát és átvettem a győztes sörből egy majdnem utolsó példányt

Norbival - aki egyébként remek sajtokat is készít otthon - munkahelyén, a Beerodalomban sikerült végre összefutni, és kicsit beszélgetni is a sörről. Elmondta, hogy a füstölt malátát otthon még tovább füstölte, hogy elérje az általa kívánt ízeket a sörben. A lágerélesztő a Kaltenberg főzőmesterétől származik, és Norbi elmesélése szerint a viszonylag alacsony 9 fokon is remekül dolgozott,

A Fürst Walter illata a Schlenkerla mellett kevésbé harsány, sonkapácos karaktert mutat, inkább a Rizmajer-Hatodik íz-féle 424, füstös porterének édeskés-füstös aromái köszönnek vissza. A malátaillat is karamellesebb a füstösség mögött. Megjelenésében a Schlenkerla habja kicsit impresszívebb, de a magyar házi söré - meglepő módon - tartósabbnak bizonyult, és azért kellemesen paplanosan terült el a sör tetején.

Ízben a Schlenkerla nagyon karakteresen hozza a füstös ízeket, és szinte csípősen, élesen záródik a korty. Utána jön a jól megszokott enyhén földes édeskés, melanoidos malátaíz és valami mennyei krémes test, karakteres, de nem túl szúrós buborékokkal. Norbi söre egy karamellesebb, lágyabb, talán rafináltabb irányt mutat, nem olyan direkt az íz-élmény, (akár a 424 - Pyromania relációjában) mégis minden kis irányt magában hordoz, az édeskés karamellességtől a lágyan keserű, földes komlókig és az olajos enyhe füstösségig. A kortyérzet egy kicsit elmarad a Schlenkerla csámcsogható malátás teste mögött, de ezt egy kicsit betudom a novemberi főzésnek, ami nem ma volt. Házi körülmények között palackozás után fél évvel még mindig meglepően stabil és egységes arcát mutatta a sör.

Összegezve az élményt, semmi szégyenkeznivalója nincs a Fürst Walternek, sőt! Klónnak nem tökéletes, hisz ez a visszafogottabb füstösség és karamellesebb, édeskésebb test sok szempontból a Schlenkerla Urbockjára hasonlít, ám könnyedebb, nem olyan robusztus, mint a füstös bak, és így egy másik irányt villant föl, amit talán a kevésbé füstössör-rajongók is elviselnek, szeretnek.

Végszóra még annyit, hogy házi főzetek között ilyen lehengerlően jó lágert nem ittam még itt Magyarországon, úgyhogy minden elismerésem Merkl Norbinak, és - bár nem voltam az idei versenyen - abszolúte jogosnak érzem a Grand Champion díjat. Gratulálok!