A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete szinte egyidős a rendszerváltással. A 90-es évek elején a nagy állami sörgyárak még nem voltak multi-kézben, és az adózási feltételek is viszonylag kedvezőek voltak, így a sörhiány vákuuma életre szippantott több, mint száz aprócska a (kényszer)vállalkozást, akik a helyi igényeket igyekeztek kielégíteni, olcsó világos - esetleg barna - sörrel. Ezeknek a nagyjából 20-24 évvel ezelőtt alapított kis főzdéknek az érdekképviseleti szerveként jött létre 1994. február 1--én, Kerekegyházán, 18 főzde részvételével az egyesület. A multik térnyerése - 1995-96 - után folyamatos csökkenésnek indult a taglétszám, míg 2008-ra maradtak 30-an. Ezek közül a főzdék közül kerültek ki páran azok is, akik az ún. sörforradalom idején 2009-2010-ben tudtak váltani, és az helyi alap szortiment helyett elkezdtek kísérletezni, új alapokra helyezni a sörfogyasztást. Azóta a friss alapítású főzdék is csatlakoztak és így egy megújult erős csapat kezd formálódni.

Az egyesületnek a "házi" sörversenye 20 éve, 2 évenként kerül megrendezésre - a belvárosi szinten gyönyörűen felújított és most még virággal is borított - Miskolcon. Eleinte csak három kategóriában nevezték a söröket, és inkább amolyan házi verseny jellege volt. 2012-ben és 2014-ben azonban már 5 kategóriában lehetett nevezni, és már izgalmasabb, nemzetközi szinten is értékesebb sörök is megjelentek a versenyen.

Az egyesületben azóta lezajlott egy generációváltás, így az elnökség is "fiatalított" tavaly. Az új elnök, Gyenge Zsolt, a Fóti Kézműves Sörfőzde tulajdonosa, igyekszik a változó sörvilág szellemének megfelelően összefogni a kis főzdéket. Próbálnak kilépni az egyre inkább más erővonalak mentén mozduló Főzdefeszt árnyékából, és idén már saját sörfesztivált is szerveznek Óbudán, és a sörversenyt is modernebb szellemben rendezték meg. Az eddigi általános(abb) kategóriák helyett idén a BJCP 2008, az amerikai házi főzők által kidolgozott rendszer alapján lehetett nevezni, amely egyrészt a modern sörversenyek, másrészt az egységesebb, objektívebb bírálat lehetősége irányába mutat. Sajnos idén egyszerre talán túl sokat szerettek volna, mert összesen 45 BJCP-kategóriában érkezett nevezés, ami az objektív összehasonlítást egy kicsit megnehezítette a bírák számára. Ehhez képest meglepően gördülékenyen zajlott a verseny lebonyolítása, de sokkal objektívebb lett volna, ha az azonos vagy közel azonos kategóriába nevezett söröket egy bíráló-bizottság pontozza, mert így okozhatott aránytalanságokat, ha egy bírói csapat "szigorúbb" szemüvegen át nézett söröket, és egy másik bírói asztalhoz képest kicsit más ponttartományban pontozta a söröket.

Folytatom a - javító szándékú - kritikát, mert talán 2 év múlva a következő versenyen már ezeket a tapasztalatokat is beépítik a szervezők. A söröket egy hűtött teremben tárolták, ami zárt állapotban elégséges hűtést biztosított, de a verseny kezdete után ki-be járkáltak a szervezők, hostessek és egy idő után felmelegedett pár olyan sör is, amelyeket jóval hidegebb hőmérsékleten kellett volna elbírálni. Üdvösebb lenne 2-3 hűtőt is beüzemelni a versenyre, hogy megfelelően értékelhesse a zsűri a söröket. A kóstolópohár sajnos szintén nem volt megfelelő. Új, 1,5 decis - boros-juiceos - poharakat kaptunk, amelyek nem alkalmasak megfelelő aromák és ízek komolyabb értékelésére, így rendesen megdolgozott minden zsűritag, hogy előcsalja azokat az illatokat, amik egy alkalmasabb pohárból (Teku, vékony falú boros) jobban kiérezhetőek lennének. A tagfőzdék termékpalettáját figyelembe véve - véleményem szerint - némileg limitálni kellene a nevezési kategóriákat, hogy még objektívebb legyen a verseny - bár ez egyfajta seregszemle is - és a 20 pontos rendszer helyett sokkal árnyaltabban lehetne pontozni a BJCP 50 pontos skáláján. Ráadásul a pontozólapokat a főzőmesterek, főzdetulajdonosok visszakapva komoly szakmai visszajelzésekből alakíthatnak a recepteken.

A versenysörökkel kapcsolatban kettő negatívum, amin az adott főzdéknek azért el kellene gondolkodni. Sajnos találkoztunk több sörrel, ami egyértelműen bakteriálisan fertőzött volt, és ez egy házi főzőversenyen még elfogadható, de kisüzemi keretek között ilyen higiéniai hiányosság már komoly kérdéseket vet fel. Ez is felhívja a figyelmet a palackozás technikájának fontosságára, és jelzi, aki nem fejleszt, hosszú távon lemaradhat. A másik nagy szomorúságom, hogy erre a komoly versenyre még mindig több főzde nevezett ipari, mesterséges aromával készült "gyümölcsös" sört, ami nemcsak bántó ízekkel taszít, hanem komoly sörként értékelhetetlen, hiába éri meg ezt "főzni", és fogy hektószámra a ligeti búcsúban.

Azért, inkább több volt a dicsérni való sör. Az IPA népszerűsége tagadhatatlan, itt is taroltak, és már sok főzde biztos kézzel bánik a stílussal. Voltak kifejezetten izgalmas kísérletek, mint a végső győztes balti porter, vagy a trendi savanyított sörök, amiknek a megjelenése szintén előremutató. A verseny lebonyolítása ezen felül nagyon gördülékeny volt. A miskolci Városi Galéria terme ideálisan tágas, a világos beltér a fehér falakkal, nyugodt, zavartalan körülményeket biztosított a zsűrinek. Az verseny közbeni ellátás és a verseny utáni ebéd (ez utóbbit az idén 20 éves Gyertyános főzde tulajdonosa Kecskés István biztosította) kifogástalan vol, így komfortosan zsűrizhettünk. Izgalmas mozzanat, hogy a versenyre először nagyüzem is nevezett, a Dreher (Bak) és a Pécsi Sörgyár (Szalon, Ottakringer Spezial) is küldött versenysört, ami azt mutatja, hogy a nagy gyárak egyre inkább árgus szemmel figyelik a kisüzemek rezdüléseit, és fontos számukra ez az irányú jelenlét is.

Az eredményeket az egyesület részletesen közzéteszi, az Arany Diplomás sörök közül a három legjobbat - ezek kapnak Gyémánt diplomát - azért én is megemlítem. A 3. legtöbb pontot a Guri Sörfőzde Pompeii fantázianevű APA-ja (BJCP - 10A) nyerte el. A második helyen egy ismerősebb darab, a Monyó Flying Rabbit AIPA (14B) végzett. És a legtöbb pontot, egy szentesi főzde, a Zentus Sörfőző Kisüzem sörmestere Kis Dániel és Berecki István főzőmester szerezte a Zentus Para-Celsus nevű Balti Portere (12C) kapta. A győztes egy 1920-as évekből fönnmaradt Haggenmacher (Dreher)-féle  receptnek a felelevenítése, így nemcsak legjobb, hanem egyben jelképes főhajtás a dicső magyar sörmúlt előtt is. Ezúton is gratulálok minden sörfőzdének, és remélem, a jövőben még színvonalasabb sörökkel öregbítik a magyar sörkultúrát!