A lambic egy általam a nyári meleg időszakban igencsak kedvelt különleges sörfajta.
A lambic sörök története több mint 500 évre nyúlik vissza, amikor a régió munkásai egy könnyen előállítható, alacsony alkoholtartalmú és kiváló szomjoltó sörfajtát akartak előállítani, amelyet viszonylag egyszerűen, akár házilagos módon is elő lehetett állítani. Mára már rengeteg fajta lambic sört főznek, mindenféle alkoholtartalommal, ízzel, valamint hozzáadott ízesítőkkel.
A lambic sörök spontán erjedésen mennek keresztül, a főzést követően a sört természetes élesztőgombáknak és baktériumoknak teszik ki, amelyek állítólag csak a Brüsszeltől délre található Zenne folyó völgyében fordulnak elő. A spontán erjedési folyamat adja ezeknek a söröknek a jellegzetes szárazkás, borra vagy ciderre emlékeztető fanyar ízét, enyhén savanykás utóízét.

A lambic söröket általánosságban elmondható, hogy 70% árpamaláta és 30% búza keverékéből főzik.
A sörlét nyitott kádakban hűtik, ahol beindul a spontán erjedés. Bár a nyitott kádakban való hűtés a lambic sörök előállításának egyik elengedhetetlen lépése, a mai ismeretek szerint az erjedéshez szükséges gombák és baktériumok nem a levegőben, hanem a sörfőzde különféle felszereléseiben, általában a fából készült erjesztőkádakban találhatók. Több, mint 86 különféle mikroorganizmust azonosítottak, amely szerepet játszik a spontán erjedés beindításában és fenntartásában, ezek közül a legfontosabb a Brettanomyces bruxellensis és Brettanomyces lambicus nevű élesztőgombák. A tökéletes fermentáció érdekében ma már gondosan válogatott és tárolt sörélesztőt adagolnak a sörléhez, hogy az egyre nagyobb termelési igényeket kielégíthessék, felgyorsítsák a spontán erjedés folyamatát.

A lambic típusú söröket általában októbertől májusig szokták főzni, mivel a nyári hónapokban túlságosan sok káros baktérium található a levegőben, amely a sör romlását okozhatja.
A hagyományos sörfőzés folyamatában nagy szerepet játszott a komló, amelyet elsősörban természetes tartósító hatása miatt adagoltak a sörökhöz a főzés folyamán, illetve kellemesen kesernyés ízt, aromát adott a végterméknek. Manapság is nagy szerepet játszik a komló íze és aromája szinte minden sörfajta előállításában, beleértve a lambic söröket, de nem a hagyományos módon. A lambic sör oltóanyaggal való beoltása és erjesztési periódusa aránylag hosszú időt vesz igénybe, így a lambic sörökhöz általában viszonylag sok komlót adagolnak. Hogy a sok komló ne adjon markáns keserű ízt a sörnek, a lambic főzése során szárított és érlelt komlót használnak, amely megtartja antibakteriális tulajdonságait, azonban a keserűségét az alfasav lebomlásának köszönhetően nagy mértékben elveszíti.
Ennek következtében alakult ki a lambic sörökre annyira jellemző erőteljes, majdnem sajtszerű „érett komló” aroma, ellentétben a lager és ale típusú sörök gyantás, kesernyés komlóízével.

Az erjedés beindulását követően a sörlét érett tölgy vagy gesztenyehordókban tárolják, akár boros hordókat használnak. A lambic sört hosszú ideig hagyják forrni, általában akár egy, két vagy akár három évig is tárolhatják hordóban, mielőtt palackozzák.
A hordóban érő sör tetején megjelenő élesztőgombák levegőzáró réteget („velo de flor”) képeznek, amely megakadályozza a sör oxidálódását. A hordókjat a fermentálódás és az érlelés alatt nem töltik újra.

A lambic sörök másik jellegzetessége, hogy a palackban található végső termék minimum két évjárat keveréke.
A lambic sörök 5 típusra csoportosíthatóak be: Tiszta Lambic, Gueuze Lambic, Mars, Faro és a Gyümölcsösök különböző alváltozatai.

Én, most egy Gueuze-t kóstoltam és mutatok be.

A Gueuze keveréke a fiatal és öreg Tiszta Lambic sörnek. A fiatal (egy éves) és öregebb (kettő v. három éves) lambic sörökben a keverés hatására az üvegben egy másodlagos erjedési folyamat indul be, ennek eredményeként a termelődő széndioxid az üvegben jól feloldódik a sörben. A jó geuze söröket minimum egy évig hagyják állni, de akár 10-20 évig is eltarthatóak.
Mivel egy öreg Tiszta Lambic kifinomultabb, jobban összeérett ízvilágú, segíti a friss, fiatal lambicok nyers, kiszámíthatatlan ízhatásainak ellensúlyozását, kiegyensúlyozva azt. A jó Gueuze bár évjáratonként más és más ízű és az érés folyamán, mely akár évtizedekig is eltarthat folyamatosan változik, de ennek a keverésnek köszönhetően a nem kívánatos ízjegyeket el tudják tüntetni és kialakítani a sajátos egyedi a főzdére jellemző ízjegyeket.
A gueuze általánosságban savanyú és mindemellett rendkívül összetett kell legyen ízében, száraz pezsgős lecsengéssel.
A másodlagos erjedésnek köszönhetően a geuze söröknek rendkívül finom, apró buborékossága van, mind ízében mind aromájában és testében pezsgőre emlékeztető, jól gerjedő, gyönyörű habbal. Ennek megfelelően 5-7 C fokon fogyasszuk, ahogyan egy pezsgőt szokás.

Talán a legismertebbek és itthon a legkönnyebben beszerezhetőek az 1822-óta működő Lindemans családi sörfőzde termékei.
A főzde jelenleg 31 embert foglalkoztat, akik egyetlen családként tekintenek magukra, s gyermekükként a söreikre, ahogyan a cégvezetés fogalmaz:
Több mint alkalmazottak, férfiak és nők, akiknek összakapcsolódott a sorsa a miénkkel. Lehet, hogy más a nevük, de nekünk mind Lindemans-ok.

A Cuvée René-t 1994- óta gyártja a főzde, és bár ritkán, de utánajárással be lehet szerezni itthon is a friss könynen megtalálható 1-2-3 éves palackozásúaknál régebbieket is, ha mégsem találunk, ne essünk kétségbe, ma egy 2013-as példány már szép összhangokat mutat, igazi élvezet a fogyasztása.

A sör több neves verseny díját is magáénak tudhatja:

• BRUSSELS BEER CHALLENGE - Gold medal 2013 category Lambic & Gueuze 2013
• AUSTRALIAN INTERNATIONAL BEER AWARDS - Silver Award 2014
• WORLD BEER AWARDS - World's Best Gueuze 2013

Lindemans Gueuze Cuvée René
Nemzetisége: Belgium Stílusa: Lambic Style/Gueuze Alkoholtartalom: 5,5% Gyártó: Brouwerij Lindemans Értékelés: 50/49   Étel:    Pirítós kenyér Stilton sajttal, grillezett csirkemellel, barackkal.
Vélemény: Szépséges borostyán színű opálos test, gyönyörű habbal, a pohár falán megülő buborékokkal. A két lépéses bontás után (koronazáras kupak alatt dugó) erőteljes aroma lengi be a szobát, ami azonnali kóstolásra ingerel. Álljunk ellen a kísértésnek, pihentessük egy fél percig a sört, mozgassuk meg és töltsük meg orrunkat a rendkívül összetett, bonyolult illatvilággal. Hordós, fás alapokon ülő édes gyümölcsös és grapefruitos, citrusos fanyar-édes illat, bőrös, istálós, szénás és lópokrócos, dohos, pincés jegyekkel. A nagyszülőknél volt ez az illat érezhető az ősz végén amikor a leszedett gyümölcsök feldolgozásának illata (befőzés, lekvárfőzés, pálinka, bor) belengte az udvart, keveredve a szénapadlás alól a nyitott pincelejáraton kiáradó hűvös dohos levegővel. Egy nyugodtabb, emberibb természetközelibb világ illatai, hangulata tölti be a szobát. Az íz hozza ugyanazt a vonalat amit az illat előre vetít. Élénk savanyúság, kissé zöldalmára hasonlító ízzel ami azonban csupán átmenetileg mutatja meg magát, hogy az illatban érezhető citrusos édes-fanyarságnak átadja a helyét vibrálva némi száraz, füves komlóízzel és a Brett jellegzetes dohos lópokrócos jegyeivel a háttérben egy kiegyensúlyozott, boros jellegű savanyúságnak. A kóstolgatás az ízek elemzése során folyamatosan változik a sör a szánkban, az illatok külön játékot adnak az íznek, ahogyan kicsi kortyot a szánkban tartva nyitott szájjal szívjuk és fújjuk ki a levegőt az orrunkon át. A háttérben a test könnyű, frissítő, mégis telt, és ez meg is jelenik némi könnyű tésztás, krémes malátaédességgel, mely folyamatosan jelen van mindamellett, hogy a száraz, fanyar vonal a domináns. A karbonáció tökéletes, krémes jelleget ad a szájérzetnek, az száraz fanyar lecsengés pedig frissességet ad és nagyon itatja a sört. Csodálatosan összetett sörről van szó, tökéletes kiegyensúlyozottsággal, megnyugtató, frissítő ízekkel és aromákkal, mély nyomokat hagy szerintem mindenkiben. Senkinek nem szabad kihagynia. A stílusának klasszikusa.