"Csütörtök délutáni kultúra.
Kings Head Restaurant
Rampusák 12°
A könyv: Jósika Miklós - A csehek Magyarországban"
Egy sörös ismerős ismerősének gyönyörűen megkomponált Facebook-os posztja adta az ötletet (csaptam is a fejemre, annyira adta volna már magát a múlt héten is), hogy de hiszen itt ez a történelmi regény ezzel a címmel, mennyire aktuális még a héten, nosza keressünk benne idevágó idézetet. Még jó, hogy a szöveget kipakolta a MEK, nem kellett most emiatt azonnal végigolvasni.
Sajnos maga a sör alig szerepel a regényben, de a CTR+F csodákra képes:
Jósika Miklós (1794-1865): A' csehek Magyarországban* - korrajz I. Mátyás király idejéből. Pest, 1839.
[* A csehek Magyarországon címváltozat későbbi, mely az 1905-ös kiadásától fogva terjdt el.]
"A sátrak s részint földalatti kunyhók a Poprád jobb partján vonultak el, azon tájon, hol most a palocsai vár emelkedik, félig új, félig ó falaival, de akkor helyette puszta, középmagasságú dombnál egyéb nem vala látható.
A domb alatt a folyam söprött el nyílsebességgel; körül a magas bérczeken az erdők fái ifjú zölddel valának elfödve.
Giskrának inkább egyszerű, mint pompás sátora a hegyoldalhoz volt támasztva, közel ehhez deszkákból, - mint látszott - csak hirtelen összerótt házacska emelkedett, melynek két, a sátor felé nyiló ablaka üveg helyett hártyákkal volt bevonva, s tetejéből magosan emelkedett a kereszt.
Ezzel szemközt, de kissé alább a tábor hosszában, nyitott eresz volt fölállítva, melynek közepében tűz lobogott, s öblében keskeny, rosszul összeillesztett asztalkák, s egy-egy gyalulatlan lócza látszottak.
Ezen asztalok egyikénél két kopjás ült a Giskra seregéből; előttök sörleves párolgott, s egy nehéz cseh buchti [cseh tésztanemű: Kugdlhupf] állott; mögöttük a sörárus élete párja csipőire illesztett kezekkel bámult a kelő napra, melynek zománcza arany karikákkal hintette el a bérczek éleit. A tavaszi lég hidegétől pirosra kent férfiak vígan beszélgettek együtt, egy-egy szerelmes tekintetet vetve a kihízott sör-Hébére, ki azokat hasonlókkal viszonozá, néha beleszólva a párbeszédbe.
- Zajácz! - mond az egyik ülő, kinek tekintete valóban haramia volt, s arczában azon durva kegyetlenség mutatkozott, mely a huszita hadakban oly sok kielégítésre s táplálatra talált. Fejét kerek, felhajtott karimájú bőrsüveg födé, s testhez szoruló, majdnem pokróczdurvaságú öltönye alatt azon bő, veres nadrágok egyike lobogott, milyeneket Csehországban az úgynevezett hanákoknál még láthatni. - Procopra mondom és szent Huszra! ti többet tehettetek volna; így kihagyni forráztatni magatokat az oduból, mint ürge verméből, ez gyalázat!"
Több sört a regényebe!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kortyondiak 2015.07.09. 08:54:03
Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2015.07.09. 11:26:52
szega85 2015.07.09. 11:51:27
https://www.google.hu/maps/place/Kings+Head+restaurant+-+pub/@49.2029143,16.6096588,16z/data=!4m2!3m1!1s0x4712945dab43732d:0xc194a2a5409969a3?hl=hu