Már pár hete láttam a FB-n jellegzetes nyitás előtti beharangozó posztokat egy új helyről a Dohány utcában, ami avval hirdeti magát, hogy a sör mellé komolyra hangolt ételeket vonultat fel és harmóniába is hozza velük. Mivel ezen a blogon jó pár cikk pontosan arról szól, hogy divatot kell teremteni a jó söröknek, és ezt a csúcsgasztrót felvonultató  éttermek felől lehet beindítani, nagyon kíváncsian vártam, hogy valóban sikerült-e azt a bizonyos pluszt megragadni a pénteken, március 13-án nyitó Dohány utcai étteremnek, vagy a sör itt is csak egy mostanában hájpolt kellék lesz.

A marketingesek persze még mindig nem ismerik kellőképp a söröket, de már megszoktam, hogy ugyanazok a felismerhető, és szakmai szemmel elnéző mosolyokra ingerlő sajtóanyagos fordulatok köszönnek vissza. Így a hangzatosan kusza szóvirágok helyett fölvázolom, hogy látatlanban én mit várnék egy "fine dining" sörös helytől:

• Széles sörválaszték - legalább 6-8 csapolt és minimum 30-50 üveges kisüzemi sör; ezen felül vájtfülűeknek és sznoboknak néhány drága ritkaság - pl Tactical Nuclear Pinguin (egy sörös étteremben a csárda '72-es Tokaji Aszújának vagy a belvárosi étterem Dom Perignon-ának megfelelője részeg ám gazdag vendégek részére)
• Rafinált sörkorcsolyák
• Sör-étel ajánlások - minden étlapon szereplő étel mellé valamilyen ajánlás a tartott sörök közül (urambocsá' sörsommelier, aki ezeket ajánlani is tudja a vendégeknek)
• Ebédmenü 2-3 pohárka 1 decis sörkóstolóval
• Sörvacsorák

Persze érkezésünk után hamar kiderült, hogy a sörök hasonló dizájnelemek az étteremben, mint a jégből szobort korsó-installáció. Csapon egy vyskovi - erősen diacetiles jellegtelen, "asztali" - cseh sör mellett - amit én gyorsan lecserélnék egy Bernardra vagy egy Pepinre, a Paulaner müncheni világosa és világos búzája, a Salvator és a teljesen fölösleges John Bull Lager (minek ide egy angol láger, abban a csehek vagy a németek sokkal jobbak, egy Bitter kéne, vagy egy Golden Ale). A sörlapon nem szerepel csak 3 italnagyker, a Parador, a Liquid Gold és a Belgaco sörei. A csúcsdarab a bemutatón az Estrella Damm és Ferran Adria Michelin-csillagos, molekuláris gasztroguru közös söre az Inedit, ami - minden Ferran Adria iránt érzett tiszteletünk ellenére - tudhatóan jellegtelen. (a cél az volt, hogy minden fogás mellé jól passzoló sör készüljön - tehát sermmilyen lett). A legszebb darab a kínálatból a Rochefort 10 és az Orval lennének, de 2014 decemberi főzetek, és tudható, hogy egy Orwalt legalább 1-2 évre a pincébe kell tenni, hogy megmutassa igazi szépségét, nyersen 1-2 hónappal a főzés után legjobb esetben is enyhe meggy-illatú szikvíznek hat. A szekrényben ugyan lapul egy belga palackozású konyakos hordóban érlelt scotch ale, de ez is olyan installáció, mint egy régi tokaji, 3 palack van belőle az étteremnek. Nuclear Pinguin vagy legalább egy szép De Molen R.I.S. a kanyarban sem látszik.

A felszolgált falatkák - baconba tekert datolya, gyömbéres csokitrüffel - finomak voltak, de a konyha arcából nem sokat mutattak, így arról nem tudok nyilatkozni. A sörös felhozatalt nézve azonban egyelőre nem vagyok meggyőződve, hogy a sör és az ételek igazán össze lesznek csiszolva. Belga sörös étterem pedig már van kettő (plusz egy) is a budai oldalon, mindegyik a Belgaco holdudvarához tartozik, és ezekben jól értenek hozzá, hogy a belga sör világát összehozzák a flamand és francia konyhával.

A kézműves magyar sörökben csak a Távoli Galaxis és a Fóti Zwickl (a külföldieknek legyen magyar sör a kínálatban felkiáltással) árválkodik a sörlapon, pedig kis munkával össze lehetne rakni egy jó üveges és csapolt magyar szekciót, amivel megtölthetnék a szépen emblémázott Ritzenhoff-poharakat. A lehetőség ott van a helyben, de nagyon sokat kell(ene) még csiszolni azokon a jégkorsókon, hogy tényleg izgalmas legyen a Pivo and More, és ne az újdonság csillogását elveszítve elszürkülő, a romkocsma-negyedben elvegetáló fancy hely maradjon.