Elnézést kérek a morbid felütésért, de az asszociációs sor a Napalm után szerintem minden második embernél ez volna, úgyhogy talán nem kell sürgősen szakemberhez fordulnom. A nemrég elment Robin Williamsnek meg nem a Mrs Doubtfire, hanem a címben idézett filmszerep -szerintem - sokkal jobban állt, és különben is amíg ilyen jó sörök vannak hazánkban, addig ez egy Wonderful World, hogy teljességgel egybemossak évtizedeket és az agytekervényeimben tévelygő kultúrmaradványokat.

Most már tényleg a lényegre térve, tavaly szeptemberben a Főzdefeszt egyik meglepetéssöre volt a Takács Péter segítségével, Németh Anti kivitelezésében megfőzött Napalm (készült egy ős-Napalm is, de az inkább, ami elnyerte a Főzdefeszt söre díját. Az a sör egy Old English Ale alapon készült, és - hála Anti szakmai gondosságának - már a címkén is látszik, hogy ez az új sör valami más, hiszen a tavalyi a színskálán SRM 16-os értékkel bírt, az új főzet csak 8-as így jóval világosabb. A keserűségérték az idei darabnál viszont 30-as IBU-ra kúszott föl a tavalyi 22-esről. Azaz a malátaképlet és vélhetően a komlózás is változott, ez bizton megállapítható úgy is, hogy a sört nem is láttuk még a kanyarban sem. Az alkoholfok maradt 8,3%, a dizájn meg modernizálódott és megkapta a halálfej mellé a Hedon-logót, hogy belesimuljon a Vertigo és a Credo kellemes vonalvezetésű megjelenésébe. Legutóbb a Kézműves Csemegében jártamkor pont erről beszélgettünk egy sort, hogy az újabb kisüzemi sörök közül most már számos darab igazán jó megjelenésű, és akár a csomagolás miatt is levenné a polcról egy gyanútlan érdeklődő, aki karácsonyra keres valami portékát. Apropó, a Kézműves Csemegét is tulajdonló Monyó hamarosan Anti főzőmesteri közreműködésével megnyitja a főzdéjét, ami új színnel gazdagítja majd a hazai palettát. De megint elkalandoztam.

Visszatérve a Napalmhoz, egy vörösesen csillogó sötét mézszínű, igen kellemes habbal rendelkező erős ale kerül a pohárba. Illatában az édes maláta mellé rögtön berobban a Habanero narancsos bombája és egy málnás világ, amit már tavaly is annyira szerettem benne. Érkezik a sütemény enyhén odakapott széle a tepsiből és egy nagy kanál hagymalekvár.Egyszerre könnyedek és nehezek az illatok, de a paprika sokkal erőteljesebb, dominánsabb a korábbinál.

Bár világosabb a főzet, mégis barnasörös, sűrű édesség, ami keveredik enyhén füstös, malátás, nyomokban whiskyre hajazó ízekkel, füstölt paprikás, zakuszkis felhangokkal. A csípős - szépen komponálva - az első kortyok után csak lassan jelenik meg a garatban és kúszik előre a szájpadlásra és a nyelvre. A korty elképesztően krémes, mintha egy adag tejhabot Tabascoval tálalnának elém, ami kicsit meghökkentő, de aztán tetszetős meglepetéssé szelídül a hatás. A paprikás-málna és a vérnarancs mögül az alkohol egy kis rumoskólával kandikál ki, és a gazdag ízek visszakergetik a csípősséget a garatba, ahonnan elindult. Nekem egy kicsit túlzott volt a szénsavasság, lágyabb volt a másik főzetnél. Hogy ez szándékos, vagy a főzde sajátossága nem tudom (a jászapáti Guri főzdében készült), de egy kicsit lágyabb, ale-esebb buborékok jobban illenének ehhez a sörhöz.

A tavalyi főzethez egy paprikás-málnzselével boldogított, olivaolajjal és sóval kombinált fehércsoki-trüffelt javasoltam, amit el is felejtettem, de az idei Napalmot kóstolva egyből beugrottak ezek az ízek, és ahogy rákerestem a tavalyi írásra ott vigyorgott a képen ez a jó kis kombináció, ami a 2.0-s verzióhoz még sokkal jobban menne. Hogy melyik a jobb? Mindkettő nagyon más, és a chilis eleve egy megosztó sör. Nekem a tavalyi egy picit összetettebb volt, de ez direktebben, jobban hozza a chilisséget, és rafináltabbak az ízei, mint egy másik - szintén remek - chilis sörnek, amit az őszi Főzdefesztre a Gyertyános Sörfőzde főzött.

Különleges sör, de nem a mindennapoké, arra ott a Credo. A Hedon oldalára, a tavalyi Napalm mellé pedig büszkén oda lehet biggyeszteni ezt az új főzetet, mert értékeiben "ugyanaz, csak más...", hogy egy gimnáziumi matekfeleletem egyik maradandó(?) kényszer-axiómáját idézzem zárásként.