Sörbúvár

 "...a kenyérre, vajra meg a sörre nézvést azonban a haladás kész dögvész, mert az ilyesmikre, kérném, istentelenül lassú technikával kell menni"

"...és a kecskegidák nyalták a kezemet, és én bőgtem, mert hát én és a mészárosság, én, az európai reneszánsz tisztelője, ott is hagytam hát a cipészkedést, az embernek attól állandóan össze van nyomva a gyomra, csoda, hogy el nem vágtam a dikiccsel a kezemet, inkább kitanultam a malátafőzést, és elindultam vándorútra Magyarországra, ah, Sopron, hogy ott milyen gyönyörű sörgyár van, piros épület, fehér fugákkal, zöld ablakok, mint Tirolban, és minden-minden csempével van burkolva, és minden ablaknál vaslétra, hogy tűz esetén a tűzoltók szabadon mászkálhassanak föl és alá, mint a majmok Drezdában, Budapesten, hogy az milyen szép, az egyik utca fehér, piros ablakokkal, a másik viszont tiszta zöld, és sárgák az ablakok, vannak kék utcák is, meg arany színre és pettyesre festettek is, még a háború alatt is olyan fehér kenyér volt ott, mint a bukta, Horthy, az az admirális, főbe lövette azokat a matrózokat, akiknek Matoušek volt a vezetőjük, bekötötték szegényeknek a szemüket, mert az lázadás volt avagy rebellió, no de a serfőzéshez, kisasszonykáim, jó száraz árpa kell, és hogy ki ne csírázzon, meg kell tisztítani és előbb beáztatni a kádakban langyos vízbe, aztán lekerül a csűrökbe, ott szépen kipereg, akkor falapátokkal átlapátolják, aztán a malátapörkölőn szárítják, és a tűz lángja szépen futkározik alatta, no onnan aztán belekerül a dobokba, ott különválik az a bizonyos csíra meg a maláta, azzal a csírával kitűnően lehet hizlalni az ökröket, maláta többféle van, a müncheni barna sörhöz, a pilzeni pedig a világoshoz, no akkor aztán a sörfőzőházban órákig főzik a malátát, háromszori cefréig, hogy minél nagyobb legyen a cukortartalma, és komlót adnak hozzá, hogy a sör megkapja azt a keserűséget, aztán kieresztik a hűtőkádakba, onnan meg az erjesztőkamrák kádjaiba, sörélesztőt tesznek hozzá, a normál sört egy hónapig erjesztik, az ászoksört háromig, ez aztán az emlékezet, igaz? kevés embernek van ilyen a világon, az ászoksör tetején kis körökben ül az élesztő, amit aztán, amikor a sört hordókba vagy üvegekbe töltik, bádogedényekkel leszednek, és mindegyik hordóba öntenek belőle egy keveset, akkor aztán megkapja a sör azt a fényét, csillogását, azt a gránátszínt, a müncheni sörök olykor egy fél évig is pihennek, és amikor csapra verik őket, még az elnök is elmegy azt megnézni és megkóstolni, egy Husáková nevű varrónő, amikor kioktattam őt a nemi élet egészségtanából, és a művészetek kapcsán azt magyaráztam neki, hogy a legfontosabb a hézagok kitöltése, vagyis hogy valami olyat kell mindig csinálni, ami más minden eddiginél, hát ez a varrónő rögvest azt akarta tőlem, hogy menjünk az erdőcskébe kitölteni a hézagot, én azonban azt mondtam neki, hogy azt mindenki tudja, de valami olyat csinálni, ami még nem volt, az az igazi, csakhogy a nők mindig csak a jelenben élnek, egy vendéglői mulatság közben a kocsmáros panaszkodott nekem, hogy a vendégek letörlik a sörtálcákról a rovásait, és éppen ott volt velem egy szépség, aki erre rögtön kijelentette: nekem is van egy rovásom, de azt olyan egykönnyen nem törli el senki, no szóval az ászoksör fél évig áll, az édes pardubicei porter tizennyolc fokos, éppen úgy, mint a mai nuslei Senátor, a brnói Drak viszont tizennégy fokos, akárcsak a braniki Speciál vagy a budějovicei Kristály, ah, kisasszonykáim, azok az elbűvölő gránátszínek, azok a pilzeni keserű sörök, a kardinálisok meg az édeskés sörök az Uflekuban és a Tomášnál, de hiszen éppen az a méreg, hogy a haladás arra jó, hogy az emberek valóban emberek legyenek, a kenyérre, vajra meg a sörre nézvést azonban a haladás kész dögvész, mert az ilyesmikre, kérném, istentelenül lassú technikával kell menni, a régi sörfőzdékben rézedényekben főzték a sört, a katlan alatt tuskóval fűtöttek, és a lángok azon a rézen át karamellizálták a sört, micsoda emlékezet, micsoda öröm az ilyesmi, vagy a kenyeret is olyan rozsból sütötték, amelyik késő novemberig a csűrökben állt, hogy ami a kalászban volt, az még mind átáradhasson a szembe, és csak akkor csépelték ki, no volt is abból aztán olyan kenyér, hogy egy kilométerre érződött, amikor sütötték az Istennek azt az ajándékát, minél öregebb valami, annál jobb, a császár is azért jár szívesebben landauerrel, mint autóval, és azért itta szívesebben a bort, meg is halt az árnyékszéken, no de ő aztán tudta ápolni az európai reneszánszot azzal a Schratt Katalinnal..."

(1914. március 28., Brno  -  1997. február 3., Prága)

Még több idézet a Pável olvasgat-on és a moly.hu-n