Idén már harmadszorra rendezte meg a Házi Sörfőzők Egyesülete a most már nyugodtan - mondhatjuk hagyományosan - március 15-re eső versenyét, melyre a magyar résztvevők mellett számos lengyel, szlovák (illetve felvidéki magyar) és horvát jelentkező is elküldte versenydarabját. A 8 kategóriában a hagyományos sztárkategóriák mellett (American IPA, Erős Porter, Zab Stout) olyan izgalmas sörtípusokkal is lehetett nevezni, mint az 'erős skót ale' a Saison, a witbier, és a tavaly BJCP-kánonba bevezetett történelmi sör a Grodziskie. És ott volt még egy "kakukktojás", a 'cseh pilzeni', ami nagy feladat elé állította a főzőket, mert az alsó erjesztésű sörökhöz sokkal komolyabb technológiai háttér szükséges, mint a felső erjesztésűekhez.

Kezdem a vidám dolgokkal. A Grand Champion, a fiatal generáció képviselője, Kelemen Ottó lett, aki az 'erős skót ale'-ben a Warrior nevű sörével szerezte meg a Grand Champion és az Év Házi Sörfőzője elismerést. Kis meglepetésre elhozta - a sokkal tapasztaltabb lengyelek elől - a Grodziskie kategória első díját is. Hamarosan itt a Sörbúváron egy hosszabb beszélgetést is olvashat a nyájas olvasó a győztessel, és természetesen otthon én is lepontozom a Grand Champion sört. Részletes eredményekről itt ----> informálódhat  mindenki.

És akkor a tapasztalatok. A sörverseny szervezése ismét nagyon gördülékeny volt, és ezúton - bíróként is - köszönöm a szervezők hihetetlen munkáját, és külön köszönet a Legenda Pub tulajdonosainak és a személyzetnek, mert a sürgő-forgó kedvesség nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a sörbírálók tényleg csak és kizárólag a versenysörökkel foglalkozzanak. 2012-ben az első (próba)versenyen még száz alatti sör érkezett csak, inkább a rozsnyói verseny előnevezése volt, tavaly már 150 körüli sört neveztek, és idén már kb. 250 sör mérettetett meg. Az amerikai rendszerű BJCP bíráskodás sokkal egységesebb értékelést eredményezett, persze kategóriánként azért így is volt szórás a pontszámok között. A eredményhirdetésre összesereglett tömeg és a nevezett sörök nagy számát tekintve egyértelműen látszik, hogy milyen népszerűvé vált a házi sörfőzés Magyarországon is. Szintén a hagyományok szerint, a versenyre érkezett közönség több kisüzemi főzetet is kóstolhatott csapról, így a Kecskeméti Sörmesterek Vörösbegy névre hallgató Altbier-ét vagy Róth Zoltán füstös porterét a Pyromaniát.

Az ismert sörarcok is mind ott voltak és tették a dolgukat, sőt néhány kiválasztottnak Kővári Csakajósör Gergő elhozta a Brew Dog két új főzetét, a bourbonos hordóban érlelt Bourbon Baby-t és a merőben új dizájnnal címkézett Breakfast Stout-ot, a Dead Metaphore-t, amik ismét olyan brewdogosan nagyon betaláltak.

Sajnos a nagy számú nevezés nem hozta a színvonal egyértelmű emelkedését magával. Míg 2012-ben elvétve akadt csak technikailag hibás sör, tavaly már elég sok volt az alig értékelhető versenydarab, idén sajnos több kategória hemzsegett az acetaldehiddel, ecetsavval, oxidációs hibával fertőzött söröktől, ami intő jel a házi főzőknek, hogy sokuk nem veszi elég szigorúan a fertőtlenítési-higiéniai szabályokat, elfogult a saját sörével szemben, vagy éppen a kedve szerint lefőzött sört szuszakolja bele az egyik versenykategóriába, hogy oda még biztos jó lesz. Látszik néhány sör átlagos pontszámán, hogy bizony igencsak alsóházas értékeléseket kaptak. (A BJCP udvariassági etikett szerint 13 pontot adunk az értékelhetetlen söröknek, ez a súlyosan hibás sörök - 0-13 pont - felső határa.) A pilzenibe sajnos beletört a házi főzők képzeletbeli bicskája, alig volt értékelhető darab, és az - általam zsűrizett - erős porterek között is típushiba volt dohos illat, az acetaldehidos vagy éppen ecetsavas fertőzés. Mindenkinek a saját söre a saját "gyereke" is és ezért tudom, hogy elfogult vele kapcsolatban, de újfent kérek mindenkit, hogy a sörök leadása előtt (és ne 2-3 héttel, hanem 1-2 nappal) - akár barátokkal közösen - bontson egy palackot és úgy nevezze (vagy ne nevezze!) a sörét.

A pár negatívum után azért én ismét a pozitív oldalt nézem, mert - az eredményhirdetésnél összejött táborból kiindulva - kezd egy olyan - egyre népesebb számú - közösség formálódni, akik már biztos kézzel nyúlnak a polcokon a kisüzemi sörök felé, és ugyanilyen biztos kézzel hagyják a polcokon azt a silány sört, ami értéktelen. És ha nem kapják meg azt a minőséget, amit szeretnének, akkor elkészítik maguknak és tovább "fertőzik" vele a családot és a barátokat. A győztes személye meg egy újabb jelzés, hogy az iskolapadból kikerült élelmiszer-mérnök sörfőzőknek már nem az az egyetlen útja, hogy valami nagy gyárban elássák magukat és tucatsöröket főzzenek - persze a tapasztalat sohasem árt, sőt - , hanem idővel önállósodva használhatják a saját kreatív tudásukat és izgalmas új dolgokat találjanak ki. Az első két verseny győztesei Bajkai Tibor - Tibeer és Róth (Távoli Galaxis) Zoli, vagy a szintén 2012-ben kategóriagyőztes Kiss Tamás - Hopfanatic a legjobb követendő példák erre