Egy november végi Sörbúváros poszt kommentjében csendben megjegyeztem, hogy milyen nagyot szólna a magyar piacon egy füstös sötét sör. Ugyan a Kaltenecker már 3 éve megkomponálta a maga füstös Märzenét, amit elhozott az első Főzdefesztre, de ez az én Schlenkerlákon nevelkedett lelkemnek egy kicsit vékony testű volt.

Másnap Takács Péter hívott, és döbbenten kérdezte, hogy elárulta-e nekem a Rizmajer Józsi, mit terveznek ők ketten még a legnagyobb titokban. Hát így esett, hogy a sörfőzők már a Sörbúvárok gondolataiban is olvasnak. Vagy engem áldott meg a sok sör valami jóstehetséggel? Gambrinus és Ninkaszi útjai kifürkészhetetlenek. Egy hideg téli napon aztán Csepelen a Szebeni utcába megérkezett egy - amúgy aranyhoz közelítő árú - brutálisan, darabokra szétforgácsolt cseresznyefa bútordeszka, és Józsi, Péter és István, a Rizmajer főzőmestere nekilátott a hosszadalmas maláta-füstölésnek. A videó a Rizmajer oldalán itt látható: - - >

A füstös vagy helyesebben füstölt malátával főzött Porter két igen meggyőző képviselője a californiai Stone és a stílusteremtő alaskai Alaskan Smoked Portere. Ezek egész más stílusúak, mint a bambergi bükk- illetve tölgyfán füstölt alsó erjesztésű sörök, ami az ihletőjük volt. Egyrészt az alapanyag más, mivel a Stone tőzegen füstölt malátát, az Alaskan égerfán füstöltet használ. Ezen felül persze a hagyományos porter-malátákat (pale, crystal, chocolate) főzik össze a füstöltekkel. Tőzegfüstös (egész pontosan az egyik legfüstösebb az Isle-régióhoz tartozó Bruichladdich főzde) malátával főzött sört már kóstoltam a De Molentől, és a Hemel & Aarde (Mennyország és Föld) nagyon kellemes élményeket adott. Sőt a hazaiak közül az egyelőre gerilla-főzdeként üzemelő Bázis főzde is készített whiskymalátás sört, ami ráadásul szintén gőzmozdonynak, Stephenson Rocket-jének állított emléket. Közép-Európában az osztrák-szlovén Bevog főz még füstös portert.

Rambo 13-nicknevű kedves kommentelőnk javaslatára szeretném azt is elmondani, hogy Róth - Távoli Galaxis - Zoltán is főzött egy Pyrománia fantázianevű füstös sört, és a Bázisnál is készül egy füstös. És a Sernevelde is főzött egy Smog nevű füstöset, és most aztán talán tényleg teljes a kép.

A 424-es a hazai és a nemzetközi vasúttörténet kultikus mozdonya. Több mint 60 éven keresztül szolgáltak a MÁV vonalain, és persze még Cseh Tamás és Másik János egyik lemezén (innen a poszt címe is) is szerepelnek. Hogy miért pont 424, arról meg itt olvashat bárki bővebben. Bocsi a kis mélázó kitérőért, de én még a Közlekedési Múzeumon szocializálódtam, nem otthon toltam hálózatban a Call of Duty-t vasárnap délelőttönként... És hogy a 424-es sör milyen? Induljunk el kívülről befelé, kezdem a címkével.

A Rizmajernek nagyon szép egységes címkevilága van, amibe az új címke is szépen belesimul. Itt csupán annyi a különbség, hogy a sör Rizmajer Józsi és Takács Péter közös produkciója. A 424-be 5 féle maláta került, de az alap nem a megszokott pilzeni maláta, hanem a sötétebb, teltebb ízű bécsi maláta. E mellé jön karamell, müncheni, csokoládé és festőmaláta. A bécsi malátából egy egész zsáknyit 1-2 kilós adagokban füstöltek meg és ez adta a füstös alapot. Komlónak a Chinook-ot választották, melynek a masszív keserűség mellett egy határozott földes karaktere van, ami jól harmonizál a cseresznyefaforgácson szerzett füstösséggel.

A 424-es konyakos pohárban kellemes őzbarna, közepes habot fejleszt és sötétbarna színével olajosan, nehezen csorog. Illatra a csapról kicsit nyersebb volt, ott - főleg még hidegen - sokkal intenzívebb volt a füstösség, mint mikor ősszel nedves cseresznyefa-gallyakat égetünk a kertben. A palackos változat kávés, csokoládés, diós aromákkal indul, melybe - pedig itt nem tőzegen füstölt maláta van a sörben - kellemes single malt whiskys illatok vegyülnek. Melegedéssel egy jóféle mogyorós étcsoki, pörkölt mogyoró vonal kerül előtérbe, majd felrémlik egy Felszab tér (Ferenciek tere - a fiatalabbaknak) sarkában álló kendős néni a télben, aki sült gesztenyét árul a Párizsi udvar kapujában, azoknak a kályhás gesztenyéknek volt ilyen illatuk. (Marcel Proust a madeline-nel meg fordult egyet a sírjában...). A nosztalgiát idéző illatok folytatódnak, mert egy Kádár-korszakban jellegzetes ABC-üzlet is felsejlik, ahol a kávét a kijárat előtt elhelyezett ipari kávédarálókban lehetett megőrölni. Ehhez érkezik be az enyhe földes és némi halvány fanyar cseresznyés, cseresznyehéjas illat.

Ízben az édesség végigsuhan a nyelven és rögtön átveszi a helyét a kávé és a komló keserű, földes zamata. Lágy, whiskys füstösség érezhető, messze nem olyan intenzív, mint egy Schlenkerlánál, hanem elegáns, akár a Hemel & Aarde. A Chinook nagyon jól harmonizál az édes füsttel, és szerintem ettől kapja a sör ezt a kellemes whiskys világot. A melegedéssel kezd a egyre olajosabb és kakaósabb, csokisabb lenni. Vicces, de sokkal csokisabbnak éreztem, mint Péter Chocolate Stoutját, az Édes Bosszút. Megjelenik újra egy kevés cseresznyés, leheletnyit fanyar íz - Takács Péter szerint hordós érlelésű balzsamecet.

A sör - bár a 6,5 % alkohol nem nagyon magas alkoholtartalom, és a 15,5 Balling sem a duplabakokat, Imperial Stoutokat idézi - kifejezetten krémes ízvilágú, a buborékok talán lehetnének egy picit lágyabbak, de ez már szinte csak kötözködés. A komló inkább a nyelven és a szájpadláson fejti ki az összehúzó hatást, a garatban a kávésság és az enyhe pörkölt ízek a dominánsak. A keserű azért elég hosszan cseng le, de nagyon lágy, nem gyantás, hanem földes, elsimuló. Visszaillatozva a pohár alját egy édeskés és újra csak nedves cseresznyefafüst illatú extrakt marad.

Egy belekötni való van csak a sörbe. Legközelebb talán egy kicsit markánsabban is meg lehetne füstölni a malátát - ezt persze első alkalommal ki tudná, hogy meddig kell füstölni a malátát, hogy kellő aromája legyen - , ha már Füstös Porter van ráírva, de ettől eltekintve egy igazán KÉZMŰVES (csupa nagy betűvel, mert elintézhették volna, hogy vesznek egy zsák Weyermann füstölt malátát azt jól van) és nyugodtan mondhatjuk, világszínvonalú sör készült Csepelen. És - már csak azért is leírom, mert az a búzasörnél rögtön kérdés volt - mindezek mellé még az ára is nagyon barátságos. 550 Ft lesz egy 0,5 l-es korsó, ami hihetetlen jó ár-érték arány. Menjetek, próbáljátok, mert nem főztek sokat belőle! És remélem, lesz még belőle új főzet!