Hogy kiábrándítsam a bulvárszomjú olvasókat, természetesen továbbra is nagyon szeretjük az IPA-t, úgyhogy semmi pálfordulás nem történt, azonban a beköszöntő hidegben elhatalmasodott rajtam a vágyakozás néhány jóféle német bak és duplabak sör irányában. A vágyakozás már Márton-nap kezdődött, mikor a konfitált libához, hagymás krumplihoz és sörös-almás lilakáposztához "csak" egy Budvart tudtam előkaparni a pincéből. Így kapva kaptam az alkalmon, hogy a Sörspecialista Ganz utcai szentélyébe megérkezett baksörökből válogathassak. Csapon most a St. Georgen duplabakja volt, de az autósélet lemondásokkal jár, én meg döntöttem, inkább vezetek és otthon iszom. Korábban Düsi és Pável kollégával már végigkóstoltunk egy szép duplabak-sort, de ez a mostani merítés sem ócska utánzatokból áll. Scheyern Doppelbock, Weltenburger Asam Bock, Pyraser Ultra és a jól bevált Schlenkerla Urbock.
Tegnap már nem söröztem, de Krúdy hatása és egy jó gábli ígérete bennem motoszkált, így a reggeli rutin után a délelőtti napocskán megjött az ihlet. A Löwenbräu-os emlékeket és a libanapokat visszaidézve szeltem pér karéj saját sütésű kenyeret, megkentem a liba-konfitáláshoz használt libazsírral, szeltem rá némi libamáj-patét és sóztam, borsoztam, meg plusz zöldborsot is tettem rá. Hozzá egy kis paradicsom, és kész is a remek villásreggeli. Már csak a sör hiányzik.
A libazsír enyhe füstösséget és a máj enyhe édességet kíván, nincs is jobb választás a bükkfán füstölt gazdagon malátázott Schlenkerla Urbocknál. A sör füstös malátája fűszer volt a libazsírhoz, az édes malátázottság és a libamáj, no meg a langyos novemberi napfény tökéletesen passzolt. És a paradicsom (látod Pável, igazad volt, mégis működik füstöshöz, de csak ilyen konstellációban...) varázsolt tökéletes későőszi harmóniát a délelőttbe. (ejtsd: mohón befaltam és felhörpintettem, és közben áhítatos és artikulátlan hangfoszlányok jelezték megelégedettségem a világ nyújtotta örömök iránt.)
Ma ugyan hétköznap van, és az átlag dolgos ember általában a "gyárban" ül, így ha máskor nem, legalább a hétvégén engedjen meg mindenki magának ennyi kényeztetést, és igyon délelőtt egy finom, testes, gazdagon malátázott sört, hogy helyre rakja a világot, elűzze a látszólagos gondot és kibélelje a gyomrát jóleső teltséggel a közelgő finom ebédig. Egészségünkre!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rambo13 2013.11.19. 11:49:59
Semmi közöm hozzá, meg azt sem tudom mi áll a háttérben, de lehet, h egy hasonló sor mellé kéne ülnetek újra...elég lehangoló és szomrú volt olvasni az elmúlt napok komment-folyamát
peace
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2013.11.19. 12:01:11
Gérard Duchemin 2013.11.19. 12:19:32
Természetesen én a legnagyobb békességgel, és nyugalommal tudok elhatárolódni egy olyan cselekménytől, mikoris valaki teljesen indokolatlan módon tilt valakit ki, és utána amikor némi ügyetlen hazudozás után lebukik, még elnézést is elfelejt kérni. A "peace" nem annulálja az igazságtalan viselkedést.
Gérard Duchemin 2013.11.19. 12:20:39
Nem árnyékot vetett rád, hanem igaztalanul beléd kötött egy ember.
Gérard Duchemin 2013.11.19. 12:26:04
Én leülnék szívesen egy hasonló sör mellé, de annak van feltétele is.
Bud Taste 2013.11.19. 19:41:53
De van jobb választás, meg fogod látni...
@Gérard Duchemin: Ha már máson nem múlik és sikerül a dolgot tisztázni Pávellel, mindketten gyertek el most csütörtökön este 6-ra az új Rizmajer búzasör bemutatójára a Sörházba Csepelre. Mindketten (meg KK és Bart Dani is)vendégek lesztek pár korsóra. Ha el tudtok jönni, mind a ketten jelezzetek vissza és PEACE jelszóra kapjátok meg a kóstolót:)
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2013.11.19. 19:58:03
a libazsírhoz és májhoz a 4 vásárolt sörből volt csak ez a tuti pár. St georgen Doppelbock lett volna a még jobb választás.
És Peace! Ez szép gesztus. Én csütörtök kora délután azért odadugom az orcám...