Még bőszen tavaszodott, amikor Hutyitól (Hutyán Zoltán) kaptam egy üveg "Imperial Red Ale"-t, ami a Mesél az erdő fantázianévre hallgatott. Azóta "őszbe csavarodott a természet feje", és Hutyi a Legenda Sörfőzde égisze alatt szeptemberben megfőzte a Mesél az erdő éles verzióját, ami a Redefine fantázianevet kapta. A sör az eredeti 7,5 % körüli alkohol helyett visszafogottabb, könnyedebb, ihatóbb 6,5%-os lett, és kapott egy igen szép grafikai ötletekkel áthatott címkét, ami még az eredeti névre hajaz hangulatában. (a grafika Turcsányi Attila munkája, és a sörforradalmi időszak legszebb magyar sörcímke címért jó eséllyel szállhatna ringbe) Jelenleg a Sörmanufaktúrában csapon is van / volt (ki tudja, milyen hamar hörpölik föl a szomjas sörbarátok), ám én egyelőre csak az üveges verzióval találkoztam.

A szép kiállítású palackból gyümölcsös komlóillat kavarog felénk. Körtés, enyhén citrusos, kompótos cukrossággal indul, majd némi kekszesség keveredik hozzá. Lassan kibontakozik egy igazi angolos apple pie és aztán csatlakoznak az illatfesztiválhoz a fanyarabb bogyós gyümölcsök, piros ribizli, csipke, áfonya, és lezárásként a komló szelíden kesernyés, ásványos illata. Látványban egy narancsvörös, komoly krémes tojásfehér szín habkoronával ellátott szép sör társul mindehhez. A pintes poharat - jó ale-ként - nagyon kedveli.

Ízre egy - tipikus ESB-s (én ennek sorolnám be ezt a sört) - kekszes malátás indítás folyamán máris jelentkezett a komló enyhén tonikos, kinines hangulatú keserűje, és középen kicsit egyhangúnak tűnt, de a hiba csak az volt, hogy kicsit hideg volt a sör. Vártam 7-8 percet, és közben kóstolgattam. Ahogy melegedett, úgy nyíltak ki az illatokkal a további ízek. A citrusosság után meg is érkezik a borszőlős (Zweigelt, Kékfrankos), további fanyar héjas bogyók (som, áfonya) és maradt - de ezúttal már egy sokkal kellemesebb, harmonikusabb környezetben mutatkozott meg - a szép komlós keserű, ami a kininesből grapefruitosan ízes lett.

Szódás, szikvizes nagy buborékjai nyomán fanyarság húzza össze a nyelvszéleket és a lágy szájpadlást, majd ugyanitt betoppan a várt szárító keserű és egy enyhe csípősség a garatban. Néha kicsit kikandikál egy kis fémes alkohol, de jóval zavaró határon belül.

Mivel én kóstoltam a prototípust, akaratlanul is viszonyítok hozzá, így talán nem kövez meg a sörfőző, ha azt írom, hogy az jobb volt, és nem az alkoholtartalom miatt. A Redefine - és szigorúan a Mesél az erdővel való összevetésben - kevésbé gyümölcsös, markánsabban komlós, és sokkal könnyebben iható sör lett. Zolival még főzés előtt sokat beszélgettünk, és ő is én is tudtuk, hogy a nagy mennyiségben lefőzött sörök, ha az eredeti kisüzemi recept összetevőit arányosan felszorozzuk szárazabbak, komlósabb karakterűek szoktak lenni (vélhetően a nagyobb erjesztőtartály miatt is), mégse sikerült ezt a hatást teljesen kiküszöbölni. Így "csak" egy nagyon kellemes ESB került a hazai kisüzemi sörpalettára, és biztos vagyok benne, hogy lesz újabb főzet, ahol már ezekre a finomhangolásokra is jobban oda lehet figyelni. Ezért szép a sörfőzés! Egészségetekre!