Nem szeretem a chilis söröket. Általában buta , vagy közepesen egyszerű láger vagy Vienna (félbarna) alapokra építkező csípős paprikával durván ízesített nyeléskor paprikásan csípős sörökről van szó, melyek után már semmi ízt nem érez az emberfia. Édes-(azaz inkább csípős)testvérei ezek a mi paprikapálinkánknak vagy a paprikás vodkáknak.

Németh Antal, - aki weboldalán a házi sörfőzők "népnevelését" is magas szinten űzi, - sokszoros sörverseny-győztes, régi tapasztalt házi főző. Már korábban is megfőzte a Napalm 1.0-s változatát, de az a sör csak szimplán csípett. Bud Taste, akitől a mintát is kaptam - Köszönöm! - javaslatára és hosszas kísérletezés után az alapsörbe - egy 8,3 %-os, vörös színűre készített Old English Ale - nem alap paprikákat, hanem két mexikói (habanero és chipotle) és egy thai chili paprikát adagolt. Ezek a paprikák már nem a macskapöcse, hegyes erős kategória, hanem a csípősségükön túl (a Scoville-(csípősségi)skálán a habanero az egyik legbrutálabb) trópusi gyümölcsösség, olajosság, és kellemes enyhén füstös ízek (chipotle) keverednek. Így már nem csak egy ledöntöm és utána csíp-rúg-üt sört kapunk, hanem reményeink szerint valami izgalmasabb alakul ki az ízekből.

Mielőtt belekezdenék a kóstolásba tartozom annyival, a köznek, hogy némi PR-t is bedobnék a kalapba, mert a kora tavasszal oly nagy kétes "népszerűséget" szerzett ER-PÉ adta a helyszínt, hogy gerilla-főzőnk nagyobb tételben is dolgozhasson. Látja, Ludas úr, így is lehet!

A Napalm címkéje a punkosabb házi sörfőző vonalat követi, de hogy a ránk vigyorgó koponya mögött itt is komoly a szándék, látszik, hisz a hátoldalon a megjelölt színkód (SRM: 16 - az a mutató, hogy egy sör adott fényviszonyok között mennyire engedi át a fényt) és a keserűségi mutató (IBU:22 - International Bitterness Unit) is szerepel a gondos leírás mellett. Mintapéldája ez az informatív és egyben látványos sörcímkének. Sok boroscímke vehetne róla példát.

És akkor most már tényleg jöjjön a sör. Rézvörös, kólás színű, világos bézs paplanos habkoronával, mely még 5 perc múlva is 2-3 mm vastagon masszívan csücsül a tetején. Illatában cukros, picit fanyar és már az elején intenzív paprikás aromák (friss paprika krém, harissa) jönnek, majd hozzá egy kellemes enyhén málnás felhang. A melegedéssel egy alkoholosabb vonal is becsatlakozik, mely kandiscukor és olvasztott cukor illatokat is rejt magában. Vagyis egy remek vörös ale alap, amire ráépül a belerakott paprikák illata.

Cukros, kicsit medvecukros indítás után a paprikák, - ahogy a folyadék szétárad a szánkban - rögtön átveszik a hatalmat. Áradó melegség uralja el a nyelvünket, mely a nyelv tövén és az ízlelőbimbóinknál, majd a garatban fokozatos crescendoval éri el a csípős kategóriát.  de ez a csípősség nem egy egyszerű buta égető marás, hanem engedi az ízek áradását is. Narancs, mangó, továbbra is friss málna, majd kis olajos füstösség bontakozik ki az egynemű melegségből, miután hozzászoktunk a chilis sörhöz.

Kortyérzetében nagyon kellemes krémesség, valamint elegáns buborékok adódnak a csípős melegséghez, és még egy kis édes alkoholossággal ötvöződik mindez.

Igazi megosztó "gasztrosör". Lesznek imádói (azt hiszem, rólam ez a poszt alapján kiderült) és lesznek, akik borzadva elutasítják. Csípőssége miatt valóban nem az a sör, amit korsószám dönt le az ember a torkán. Azonban annyira elegáns és sokrétű, hogy inspirálja az embert, próbálja ki különböző ételek mellé. Helye van komoly éttermekben, annyira különleges. Én egy enyhén paradicsomos barbecue-szószos - mostanában nagyon divatos - Rib-Eye Steak mellé tudnám elképzelni, de eszembe ötlött a János Étterem egyik különleges desszertje is, melynek ízeiben visszaköszönnek ennek a sörnek az ízjegyei. Egy fehér csoki Truffle paprikás málnazselével, amelyiken a fehér csoki durvára őrölt Himalája-sóval és kevés szűz olívaolajjal van tovább bolondítva.

Ha a Főzdefeszten kóstoljátok, javaslom, hogy utána egyetek, és/vagy gondoskodjatok olyan könnyű sörről (vízről), amivel leöblíthetitek a Napalm intenzív csípősségét, hogy objektíven folytathassátok a sörkóstolást.