Ahogy elmúlt írásomban előrevetítettem, múlt pénteken a Csakajósörös sörbemutatón Bölöny Józsi barátom, a Sörcikkgyűjtő Klub oszlopos tagja meglepett egy üveg Alakor bio-búzasörrel, amit elkészültekor nagy csindradattával belengetett több hírportál, hogy aztán azóta semmit sem lehetett róla hallani, pláne venni belőle. Persze az interneten megtalálható pár helyen, de igazán nem elérhető, sőt az orgoványi főzde, ahol lefőzték, sokat titkolózott felőle, aztán azóta - hogy egy kicsit pletykálkodjak, és persze ha jól hallottam - már össze is veszett a bio-biznisz velük.

Az alakort, ezt az ősi búzafajtát ez elmúlt években kapta fel az egészséges táplálkozást hirdető bio-mozgalom, persze nem alaptalanul. Ez tulajdonképpen minden ember által termesztett búzák őse, egy olyan búza, melynek kalászán egy sor szem található, erre is utal latin neve (triricum monoccocum), és a valószínű német eredetszó is. (Einkorn). Az alakor búzában - vélhetően a kalászon lévő kevés és kicsiny magnak, és a viszonylag sok héjanyagnak köszönhetően - a magtestben lévő anyagok sokkal koncentráltabban vannak meg, és ezért élettani hatása is jelentősen kedvezőbb, mint a mai búzáké. Sok bio-főzde főz ősi búzából sört - mi is bemutattuk már sörvacsoránkon a (kétsoros, középkori) tönkebúzából készült Emmerbier-t, vagy Dani az FK-n is regélt már hasonló kezdeményezésről. Vecseri Bea "sörtanszékvezető" és szerzőtársai cikkéből pedig az ügyben is kiképezhetjük magunkat, milyen problémákat vet fel az alakor búzából való sörfőzés.

Így a teljes(?) háttéranyag birtokában most már kellő tisztelettel bonthatjuk ki a karcsú 0,33-as palackot és pohárba tölthetjük ezt az izgalmasnak ígérkező sört. Színében cseppet sem búza, hanem sokkal inkább egy Märzen színeivel operáló, sötét borostyán, viszonylag kellemes törtfehér habkoronával rendelkező sör kerül poharunkba. Illatában meglepő, egy vérbeli malátaédes Oktoberfestbier aromái kandikálnak ki belőle, amit valami agyafurt sörpunk az egyik új sztárkomlóval, a Citrával hidegkomlózott volna. Furcsa, meglepő, de cseppet sem kellemetlen. Hozzájárul ehhez egy kis élesztős és zöldséges keverék, majd meglepetésre kis rágógumis édesség is előbukkan.

És ez a rágógumisság a kóstolás után rá is ébreszti az embert, hogy hát persze, egy jóféle ESB-nek vannak hasonló ízei, aromái, csak a jellegzetes élesztőktől azok sokkal gyümölcsösebbnek hatnak. Kíváncsi volnék ehhez milyen élesztőt és komlót használtak, és ezekből a jegyekből mennyi róható fel csak az alakor-búzának, amiből 51%-os rész került a malátakeverékbe. Keserűség szinte nincs, vagy csak nagyon lágyan, távolról érződik a jelenléte. Közepesen testes a sör, közepes, nagyobb, nem igazán szúrós, tipikus ale-es buborékok játszanak a szánkban, és az enyhe fanyarság összerántja egy kicsit a nyelvünket. Kellemes, nem túl hosszan lecsengő, de azért kerek ízkompozíció ez a sör.

Külön erénye, hogy sok más "bio"-sörrel ellentétben ebben nem csak a komló, hanem minden alapanyag bio-gazdákodásból származik. És 4,3 %-os alkoholtartalmával valóban egy könnyű és kellemes sör, ha nem is csúcskategória, de mindenképpen figyelemreméltó. Aki azonban a bajor búzák szegfűszeges citrusos élesztős finomságára vágyik, hát csalódnia kell. Egy jó kis ESB (Extra Special Bitter)-re áhítozó sörbarátot viszont megörvendeztet izgalmas ízeivel, és még az a jó érzés is munkálhat bennünk, hogy egy jó kézzel választott, szépen megcsinált magyar sört kortyolunk. A Főzdefeszten - egyelőre csak üveges változatban - kóstolható lesz. Ne hagyjátok ki!