Immár sztereotíp refrénként köszön vissza sokunk társaságában, hogy "bezzeg a cseh Kozel" vagy közvetlenebb barátainknál a "Kőbányai gyártású az milyen egy hígfos", ttitulussal illetik a Dreher gyár licenc-remekét. És folytathatnánk. Régóta piszkál a gondolat, hogy valóban jobb-e az eredeti cseh Kozel, vagy csak a prágai és egyéb cseh sörélmények, egy hamisítatlan cseh kocsma hangulata, az utazás és a számolatlanul legurított korsó sörök azok, amik jobbá teszi a kőbányai Kozelnál? Jelent-e valamit, hogy a cseh sörpiacon jelenik meg valami az erős konkurencia mellett? Nekünk az Elbától, és a sörországoktól dél-keletre eső második jobbágyoknak a rosszabb minőségű mosópor, tesco-címkés élelmiszer, Chevrolet márkajelű Daewoo és más nyalánkságok mellett sörből is oda lehet vetni a silányabbat, elég ha a csomagolás ugyanolyan csillogó? Kollégák már próbálkoztak licenc-sör tesztekkel a szégyenteljes Bőcsön főzött magyar Spaten és Löwenbräu esetében, de mi is megénekeltük már az osztrák és a magyar Gösser közötti különbséget.

Van azonban egy nagyon jelentős különbség a fentiekhez képest a Kozelnál, hiszen itt se az alkoholtartalom, sem az címke szerinti összetevők nem különböznek az eredeti termékhez képest, tehát elvileg egy teljesen ugyanolyan sör kerül a 859-es (cseh) és a 599-es (magyar) vonalkóddal jelzett palackba. Vizsgáljuk meg a tőlünk telhető legobjektívebb módszerrel megkapjuk-e ugyanazt mint egy cseh sörbarát, vagy csak olyan lesajnált változat kerül a korsónkba marketinges szósszal leöntve, ami ide a Kárpát-medencébe is jó lesz. Nosza, induljon a vakkóstolás. Segítőnk, a hűtőszekrényben azonos ideig pihentetett sörös flaskákat alufóliával vastagon eltakarta és felcímkézte, hogy megfelelő legyen a vakkóstoló. Hát, a nagy megmérettetés örömére előhúztam két 20 éves söralátétet is (U Medvidky és U Fleku), úgyhogy ahoi Poplacsekek, vágjunk bele!

1. Habtartósság

Az 1-es és 2-es mintából azonos méretű, hőmérsékletű és megfelelően előnedvesített pohárba töltöttük a sört és indítottuk a stoppert. Már a kitöltéskor látszott, hogy az 1-es minta habjának az állaga sem olyan, mint a másik. Szódavizesen habzott fel, míg a 2-es tisztességes paplanos habot fejlesztett. Ez előrevetítette, hogy melyik habja lesz a tartósabb. Egy perc múlva be is igazolódott sejtésünk. A 2-es habja még kétszer akkora volt, mint az 1-esé. A különbség a kis űrméretű kóstolópohárban még inkább szembetűnő. A sör és habja színében még egy színspektrum vizsgálattal sem lehetne különbséget kimutatni, de ez nem is meglepő egy átlagos 10-es lágernél.

2. Illat

Az 1-es minta savanykás, ecetesbe hajló kovászos aromákkal, fehérkenyér-illattal mutatja meg magát, míg a 2-es hasonlóan fanyar, de nem kellemetlen indítás után, komplexebb, édeskés malátával és enyhe, jellegzetes nemeskomlós illatokkal is gazdagítja a kenyeres-kovászos alapot. (Kis családi körbeszaglálásunkkor még a 6 éves kislányom is - mindenféle ráhatás és előzetes befolyásolás nélkül - a 2-es mintát mondta jobb illatnak. Büszke is vagyok rá...)

3. Ízhatás-kortyérzet

Az illatok az ízekben is folytatódnak. Az 1-es minta olcsó kalmopyrines komlója, vizes, enyhén savanykás teste, jellegzetes olcsósörös asszociációkat invokál. Utóízében ott van egy savanykás, szájösszehúzó zárás, és egy  adag kellemetlen keserű (" a világos sörtől savanyú a szád"). A 2-es, bár nem egy csúcsdarab, de érződik rajta az édeskés maláta és az enyhén száraz komlózásnak a kellemes egyensúlya, mely egy könnyű, enyhén vizes testben bontakozik ki. A komló lecsengése is kellemesen száraz, enyhén szájösszehúzó, egy semmi különös, korrekt ivósört sejtet.

Epilógus

És akkor hulljon le a lepel, nézzük meg, - bár az eddigiek alapján látatlanban is nagy összegekben mernék rá fogadni - melyik is a hazai és melyik az eredeti cseh darab. Igen, "helyes válasz, nyalhat" (Éretlenek - 51:00-53:00) - az 1-es a magyar változat. Sajnos nem csak a szép emlékek szépítik meg a cseh Kozelt, hanem - vélhetően - a belerakott anyagok minősége különbözteti meg a silány kőbányai, Dreheres változattól. Ismét egy újabb pofon a globális világtól, de hát úgy kell nekünk, minek tartottuk oda az orcánkat. Az 1-es minta maradéka a mosogatóban landolt, a 2-esé pedig a kései vacsora mellé pont jól esett. A tanulságot ki-ki vonja le magának, mi meg tovább száguldunk, és a Borsodi, Bőcsön nem oly rég gyártásba került magyar Staropramenjével folytatjuk az oknyomozást.