Elérkeztünk minisorozatunk utolsó darabjához, ami a verseny Grand Champion-ja lett. Az IPA egyrészt kultikus sörfajta, hiszen a 70-es évek elején beinduló amerikai sörforradalom emblematikus fajtája. Másrészt viszont lehet nagyon megosztó is. Hátba vágós keserűségével, szúrósságával, nyers vadságával sokakat visszarettent, viszont egy igazi hophead (ejtsd: komlóimádó sörbuzi) az 50 IBU és 12-es alfasav alatt szóba sem áll velünk, ha sörözni hívjuk. Az Amerikai IPA tipikusan nyers, vad, és ha jó, a nyelvünk hegyén megfelelően édes a maradék cukortól (bár vannak kifejezetten száraz IPA-k is), gyümölcsösen szúrós, gyantás az illata, és intenzív, mégse durva orvosságos a keserűje. Kicsit unalmasnak is hangozhat ezért, hogy "Máámeginegyipanyert", de ha megkóstoljuk a győztes darabot rögvest felkapjuk a fejünk. Mivel benne voltam a végső zsűriben, ahol kategóriagyőzteseket bíráltuk, nyugodtan mondhatom, hogy a Porter és a - szintén nagyon meggyőző szlovák főzésű Camelot Frambois - málnás gyümölcssör előtt abszolúte megérdemelten nyert a Távoli Galaxis.
A győztes IPA ráadásul elhagyta a néha kissé már uncsinak tűnő Casacade-Amarillo-Tomahawk-Chinook főcsapást és főzője, Róth Zoltán egy kis szériás ausztrál nemesítésű fajtával, a Galaxy-val próbálkozott. A Galaxy egy magas alfasav tartalmú (14-15 % körüli) komló alfaj, mégis utánozhatatlanul, szinte parfümösen illatos. Izgalmas és egyedi választás IPA-hoz. Ebből is látszik, hogy a jó alapanyag-választás fél siker.
A Távoli Galaxis elképesztő habot fejleszt, ha kitöltjük a pohárba. Opálosságával, narancsba hajló színével az amerikai IPA iskolapéldája. Illatában a muskotályos szőlő mögül előbukkan a Galaxy intenzív maracuja aromája, mely párosul egy rózsavizes, szinte kölnis parfümösséggel. Pillanatra fel is rémlett tinikoromból egy sárga Limara dezodor-szagminta egy Bravo-újságból, de aztán gyorsan elhessegettem ezt a kósza rémképet. Érkezik a trópusi gyümölcs megamix (licsi, mangó, grapefruit, papaya) és egy kis zöld szilva no meg némi diópálinka és kevés rágógumi. Ellentétben a Csacade-del semmi szúrósság nincsen ebben a kavalkádban, csak bódító, fülledt teltség. Először, mikor óvatlanul töltöttem, a kifutó habja ráömölve a bíráló papírosra olyan illatot hagyott benne, hogy sok szűz tinilány emlékkönyve sem tud különbet. De napló-illatosítás helyett térjünk inkább rá az ízekre.
Nyelvünkén édes, majdhogynem cukros az indítás. Kandírozott zselés gyümölcsök után enyhe fanyarság és érkezik a menetrendszerű grapefruitos, szőlőmagos keserű. De ez a keserű is valahogy finomabb, lágyabb, jobban befogadható, mint más intenzív keserűkomlóké. Aztán ez a keserű-édes játszik 3 szettes Roland Gaross-döntőt, hosszú, izgalmas labdamenetekkel a nyelvünk hegye és a garatunk között, csapkodva a zamat-labdákat. Mindez olajosan gyantás környezetben, enyhe alkoholos melegség és pici chillis csípősséggel körítve.
Vibrálóan szép, mégis klasszikus amerikai stílusú IPA, aminek a legnagyobbak között van a helye. (otthon én 46/50-re pontoztam - 12-3-18-4-9) Legutolsó hírek szerint a Legenda Főzdében egy nagyobb tétel is készült belőle, úgyhogy ha kikerül a nép közé, vessétek rá magatokat, mert hamar el fog fogyni. És persze azt is reméljük, hogy a rozsnyói éves megmérettetésről ismét hazánk, talán pont ez az IPA, hozza el a nagydíjat...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bud Taste 2013.04.05. 11:20:40
Az biztos, hogy könnyen felismerhető lesz a vakkóstoláson:)
Nagyon szerencsés volt a komlóválasztás ehhez az alaphoz, pár IPA-val összekóstoltam, de az egyedisége miatt kitűnt közülük. Gyönyörű sör!
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2013.04.05. 11:38:20
krulis 2013.04.05. 14:03:08
A második rekesz, amiből Neked is adtam kissé bubisabb lett a kelleténél ezért az a nagy hab. Elkapkodtam a szénsavazást, sietni kellett, mert kezdődött a meccs a tvben.:)
A komlóval pont ez volt a célom, tűnjön ki a sok kitűnő sör közül ami az élbolyba kerül egy ilyen versenyen, vonja magára a pontozók figyelmét, de maradjon is a kategória határain belül.
A Legendás Galaxist lefőztük két hete. Sajnos galaxy komlót csak két hónapos határidővel szállítottak volna, addig nem akartunk várni, úgyhogy a Simcoe és az Amarillo frigye lett az új sör. Más lesz, de ígéretes ez is.
Bud Taste 2013.04.05. 14:13:19
Szégyelld magad! Miért nem szóltál, hogy kellene Galaxy! Ha már az első főzésnél kompromisszumokat kötsz, mi lesz később:)!