Valahol a Városligetből indul ez a történet. Délután 3 körül odahagytam a belga söröket, és jókedvűen pattantam földalattira, hogy beirányozzam a Főzdefesztet. Nagyon kíváncsi voltam a sokféle újdonságra, a real ale-re, a Zip's Brew-ra, a magyar újdonságokra és persze a csapolt Aventinusra. Aztán a sors és a nehéz sörök garmadája felülírta a terveket, hiába, két sörfesztivál egy napba besűrítve sok, legalábbis nekem...
Természetesen nem maradhatott el a sötét Grabanc, ami egy cseppet könnyedebbre sikerült, mint világos fajtársa, illatában is - már amennyire a műanyagpohárból elő lehet csalni illatokat - inkább a pörkölt, sötét malátás jegyek domináltak, ízében a kenyérhéjas keserűség mellett egy nagyon markánsan száraz test bontakozik ki. Nem olyan gyümölcsösen vad, mint a Grabanc, de nagyon karakteres és sokáig iható, nem vágja agyon az embert, mint egy belga dubbel, vagy egy Double IPA.
A csobánkai főzde standjánál végigkóstoltuk a szortimentet. A Betyárral most találkoztam először, egy fanyarul gyümölcsös könnyű ivósör, bár nekem továbbra is a Good Night Porter a kedvencem. Megkóstoltam még a Zip's Brew mintastandján a Stout-ot, és a csodás Golden Ale-t, ami visszafogott jellegzetes ale-es gyümölcsösségével és enyhe keserűjével nagyon a szívembe lopta magát.
Aztán - és itt kezdett véget érni az este - a Sörmanufaktúra standján nekiálltunk Aventinust inni. Ezt eddig az ország nagy részével egyetemben csak üvegből lehetett kóstolni, de Rolli és Ákos ezt is elhozták nekünk, és milyen jól tették. Persze azért készültem a nagy találkozásra. Készült hozzá egy desszert, amit megpróbáltam a sörre hangolni - szerintem sikerrel. Készült egy tejszínes mascarponekrém, amit megbolondítottam egy kis szamócapálinkán és vajon vízfürdő felett olvasztott 70%-os belga, 40%-os főző- valamint egy kevés fehér csokival. Reszeltem bele egy kis citromhéjat, és az egészet egy babpiskóta alapra rétegeztem. A piskótákat előtte meghempergettem egy leforrázott, majd 1,5 órán keresztül áztatott szilvás gyümölcsteás-cascade komlós lélöttyben. Ezt kerek formában vittem el a fesztre és aki kóstolta viszonylag kerek képpel élvezte, ahogy a nehéz csokis, gyümölcsös krémes piskóta a citromhéjjal pikánsítva összesimul az Aventinus gazdag gyümölcsös teltségével. Aztán már kicsit homályosak a képek. Nálam korábban jött a fesztiválzárás. Ami volt az nagyon bejött. Ősszel remélem nem lesz ilyen dilemma, amit már a Serteperte is felvetett...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
