Sörbúvár

Az Első Magyar Házi Sörfőző Versenyről 3 főzetet sikerült elhoznom, hogy otthoni csendes magányomban kóstolhassam meg. Az egyik főzet már a versenyen megfogott igen kellemes, jellegzetes amerikai komlós illatával és minimáldizájnos palackjával.

Erről a palackról - bár annyira azért nem hasonlít - stílusában a Mikkeler Single Hop Ipa sorozata ötlött fel bennem. Kitöltve remek opálos borostyán szín és szűnni nem akaró bézs hab jellemzi ezt a sört. láthatóan nem fukarkodott a komlóval, aki megfőzte. Illatában természetesen félreismerhetetlenül felbukkan az Amarillo-komló jellegzetes karakterjegyei, amit már egy jóval híresebb darabban megcsodálhattam tavaly. Enyhe muskotályos szőlő, trópusi gyümölcsök - mangó, maracuja, grapefruit - és egy kevés őszibarack. Megkóstolva az enyhe lime-os indítás után kicsit túl hamar jelenik meg a komlókeserű és mellette némileg túl harsány az alkoholos melegség. Persze 7% alkohol az már nem kevés. Valószínű kicsit hidegen láttam neki a kóstolásnak, mert lassan körvonalazódik egy alkoholosan száraz malátás test. Ahogy melegszik egyre harmonikusabb, de egy kicsit több felütés, és finomság nagyot lendítene az összképen.

A kortyérzet viszont tökéletes, enyhén krémes és intenzív de nem szúrós szénsavat ízlelünk, a hab meg úgy bizsereg nyelvünkön, akár gyermekkorunk robbanós cukorkája, amit lime-héjjal ízesítettek meg.

Összefoglalva egy nagyon ígéretes IPA, a száraz, visszafogottabb vonalból, remek illatokkal és megjelenéssel. Kicsit több édes-citrusos malátássággal és kevesebb alkoholos melegséggel még jobb lesz. A komló illatban és ízben viszont nagyon ott volt, és az IPA-kat igazán ezért szeretjük. Sok sikert, kíváncsian várom a továbbiakat!