Míg az őszi és a tavaszi búza földbe kerülő kenyérgabona, addig ne felejtkezzünk el a téli búzákról, a bajor búzasörök erősre főzött vonulatáról sem. Mindjárt elsőként - bár a Seidl úr, a Bierpapst megújulni képtelennek bélyegezte a német söripart - nézzük az egyik legrégebbi és talán leghíresebb bajor búzasörfőzde leginnovatívabb erős búzasörét, amelyet Drexler úr, a Schneider sörmestere álmodott meg. Az álomba azonban jelentősen besegített Garrett Oliver, a Brooklyn Brewery sörmestere. Ő meg az USA egy elismert sörguruja, és személy szerint én még azért is kedvelem, mert a sörök magas gasztronómiába való beemelésének nagy apostola. Úgyhogy érdemes felkapnunk a fejünket egy ilyen "koprodukció" hallatán.
Kitöltve csodás narancslekvár szín és paplanos óriás ekrű hab tornyosul poharunkban. Ebbe aztán nem kell pektin. Rögtön megcsapja az orrunk egy trópusi gyümölcsös illatáradat. Először tiszta, enyhén édeskés mandarin és mangó, majd nemsokára társul hozzá egy szúrósabb, citrusos vonulat. Mintha valaki búzasörből készített volna egy csodás IPA-t. Illata, a gyümölcsnek a rothadás előtti végső pillanata, a túlcsorduló érettség száll a levegőben. Bűnös gyönyöröket ígér mindez, és hagyom is magam elcsábítani...
Ízében elsőként narancslikőrös (keser-)édesség dominál. Nagyobb kortyoknál ebbe vegyül egy enyhe élesztős felhang és ahogy a garatunk felé ér a sör, határozott grapefruitos komlókeserű érkezik menetrendszerűen. Visszakóstolásnál pedig új dimenziója tárul elénk az ízeknek. Először virágméz, majd mindez átfordul egy birsalmás, citrusos birsalmasajtos ízbe, mellé illatos körtepálinkás aromák és még mindig a masszív, de nem IPA-san agresszív keserű. A 8,2%-os alkohol pedig csak akkor érződik, amikor a kényelmes karosszékből felemelnénk elpilledt tagjainkat.
És ha elteltünk ennek a nagyszerű sörnek az ízeivel, játsszunk egy picit. Elsőként egy diós birsalmasajtot választottam hozzá. Ez megtámogatja a birses vonulatot, viszont jóval édesebb a sörnél. Mindjárt ki is domborította komló finom keserűjét és előhozta a benne lévő masszív alkohol likőrösségét. Másodjára umamis, sós ízeket, szárított sonkát választottam mellé, és ez az ízvilág kidomborította a sör elegáns savasságát és minerális alkoholos jegyeit, akár egy jó Chablais-i száraz fehér bor.
Játszottam volna tovább is, de sajnos elfogyott közben ez a finomság a poharamból...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gérard Duchemin 2011.12.20. 09:19:32
Azt hiszem (bár ebben nem vagyok 100 %-ig biztos), bizonyos sörökbe nem azért tesznek pektint, hogy a habja tartós legyen, hanem azért, hogy az üledék lebegve maradjon.
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.12.20. 10:12:55
Gérard Duchemin 2011.12.20. 10:34:29
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.12.20. 10:56:49
sorbuvar.blog.hu/2011/06/22/hab_party_avagy_hogy_kerul_a_pektin_a_sorbe
Gérard Duchemin 2011.12.20. 11:07:30
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.12.20. 11:43:21
Egy Hefe-Weizennél minden fogyasztó el van készülve a leülepedett élesztőmaradékokra, nem kell mesterségesen lebegtetni őket, mint egy rostos gyümilében. Amúgy abban is leülepszik, ha nem rázod föl.
Gérard Duchemin 2011.12.20. 11:59:26
"Egy Hefe-Weizennél minden fogyasztó el van készülve a leülepedett élesztőmaradékokra"
Nem mindegyik.
Az teljesen érthető hogy egy normális fogyasztó nem rökönyödik meg a leülepedettségen. De léteznek "nem normális" fogyasztók is, és a nagy multik ezek aggodalmait is orvosolni igyekeznek.
A gyümilében is az lenne a természetes, és normális, hogy kiülepedjen, de hát létezik tömegigény is a világon.