Sörbúvár

Nem is olyan régen még filozofikus eszmefuttatás keretében elemeztem, hogy miért fontos eleme a Sörforradalomnak a házi sörfőzés. És valami határozottan van a levegőben. Az új alkotmánnyal egy időben új sörtörvényeket is kapunk, és január 1-jétől már sört is főzhetünk otthon kedvünkre, nem csak pálinkát.

Úgy 10 napja a Folyékony Kenyéren találkozhatott a tisztelt olvasó egy Papap O'Hara fantázianevű otthoni készítésű sörrel. Mivel a "szerzőpáros" Cuvee-jéről már korábban sok jót mondott társblogunk, így nem pihentem, amíg én is megkóstolhattam ezt az ígéretesnek tűnő magyar házi főzetet.

Egy extravagáns stoutról van szó, így előhúztam a hozzá autentikus pintes poharat, és - ha borról lett volna szó, azt mondanám dekantáltam - nagyon óvatosan kitöltöttem a barnásfekete italt, amelyben észrevehetően úszkáltak a maradék élesztőfoszlányok. A fotózás alatt szépen leülepedett minden, és - a testesebb sörök sajátja, - a vékony habfátyol tartósan megmaradt a sör tetején. Színe most már inkább a feketéhez közelített, illata meg egészen "sűrű" volt. Pörkölt, kávés illatú maláta keveredett erős, fűszeres, kontinentális komlóillattal, mellé egy kevés markáns gyógyfüves illat és enyhe fanyar citrusosság társult. Mintha egy pohárba rejtettünk volna egy stoutot, egy Black IPA-t és egy sötét baksört.

A karbonáció az rendben volt, mert a kitöltéstől a kóstolóig eltelt negyed óra alatt nem illant el a szénsav belőle, mint a kuruc Gösserből, hanem apró szúrós buborékok ezrei csiklandozták az ínyemet. A keserű likőrös, gyógyfüves, köhögés elleni orvosságos (Mixtura Pectoralis) íz mellett egy kávés, pörkölt alap és egy élesztős ízfoszlány bontakozott ki az első korty után. És zárásként egy IPA-s atomkeserű, de érezhetően nem angolszász, hanem európai komlókból származott. Cseppet sem volt kellemetlen, csak mintha a készítők túl sokat akartak volna egyszerre. A sörfőző a kedvenc söreit "100 híres regényként" belesűrítette egyetlen palackba, ami kicsit zavaró volt. Aztán a második kortytól egyre jobban átvette az uralmat egy rendkívül ígéretes gyógyfüves keserű, ami a legjobb balti portereket idézte, konkrétabban a nemrég kóstolt Żywiec porterrel mutatott közeli íz-rokonságot. Volt pörkölt malátás teste, enyhén édeskés ízvilága, és mellé hozta azt a száraz, gyógyfüves keserűséget, amit az Unicum-ivók is annyira értékelnek.

Aztán gondoltam egyet, és - mert érződött, hogy egy másik világ is rejtőzik a sörben - bekaptam egy kocka étcsokit mellé, mely édes is és száraz-keserű is. És, csodák csodája, a sörből eltűnt a fűszeres keserű, és máris egy enyhén fanyar pörkölt ízű stoutot kortyolgattam, ami ha nem is volt tökéletes, de a jó átlagot csuklóból teljesítette.

A sörfőzőkkel való rövid eszmecsere után az alábbiakat tudom javasolni. Vagy szerezzenek angolszász komlót (East Kent Golding, Fuggles és egy kis Target lenne talán jó, de ezt home brew fórumokon szerintem biztos jobban leírják), és hagyják el a búzamalátát a főzetből. Esetleg adagoljanak még egy kis zabot hozzá, hogy édeskésebb, lágyabb legyen a stout. Vagy, ami nekem a kóstoltak alapján szimpatikusabb volna, tegyenek még egy kicsit több malátát a főzetbe, és készítsenek egy rendhagyó, felső erjesztésű balti portert. Ha megfelelően visszafogottak lesznek, akkor a kevesebb többet ad, és örömmel fogok megkóstolni egy újabb remek házi sört. Ez meg olyan, mint a házi kenyér, aki evett-ivott már jót, nem fog újra ráfanyalodni a sörmultik kukoricás löttyeire vagy a térfogatnövelőkkel felfújt, 2 óra alatt kiszáradó, 1,5 dekás zsemlékre...

Még sok ilyet, és - reméljük - nem kell sokat aludni, hogy a mikrohullámú sütők helyét átvegyék a konyhákban a sörfőző szettek!!!