Az ale (ejtsd: é[j]l) szó természetesen ki nem hagyható bréjnsztormingot indít el akarva akaratlan a magamfajta blogger kiszámíthatóan egysíkúra kódolt agytekervényeiben. Megfordult még jó néhány változat, de talán ez a címadás volt a legkevésbé erőltetett. (A McCann Eriksson kreatív csoportja nevében játékot is hirdetek, ki tud több szófordulatot kitalálni rá...)

Ám aki azt várja, hogy a pannon ale-ek fellegvára, Csobánka lesz posztunk témája, most téved, de ne csüggedjen, nemsokára azok az idők is elérkeznek. Több, mint egy éve 3 brit IPA-val debütáltam sörbloggerként, és a sörpakkot akkor is a rokonság jóvoltából kaptam. Idén sem esett másképp. A brit birodalom szellemi örökségének egy jól meghatározott szelete, egy 2 x 6 palackot rejtő ládikában érkezett háztartásomba. Persze ezek a darabok nem a GBBF-en is fellelhető feltörekvő új-hullámos cask ale-ek, de a honi kínálathoz, - ami nagyrészt a Fuller's a Guinness, a Belhaven és a Young's söröket, no meg jobb helyeken a Brew Dog ikonikus főzeteit is takarják, - azért hozzátesznek valami új színt. Mind a Marstons csoport tagjai, annak 6 sörfőzdéjét képviselik.

A Forsythe Saga hosszúságú bevezető után engedtessék meg, hogy a kedves Olvasót elhalmozzam egy - általam kiválasztott sorrendben alakított - kétrészes, szélesvásznú angol sörismertetővel. A hat sör - nem véletlen került egy ládikóba - lefedi a teljes Marstons ízpalettát, a pilsesen (már ha angol ale esetében beszélhetünk ilyesmiről) száraztól egészen a rágógumisan illatozó édeskésen malátásig, könnyed szalmaszínűtől a rézvörös testesig.

I. Jennings Cumberland Ale (4,7%) - Bitter

Az alekben általában megszokhattuk a gyümölcsös aromájú és illatú komlókat. A Golding vagy a Challenger almás, barackos illatokat varázsol a sörökbe. Na, ez az ale abszolút nem ilyen. Malátás, mézes kenyér illatába egy kevés európaias főzelékes komlóillat vegyül. Szalmasárga,  enyhén mézes színe, kitöltéskor fehér múlékony habot képez, mely vékony rétegben sokáig megmarad. Elegáns apró, ale-es buborékjai kellemesek, de a mézes malátás illat ellenére kifejezett száraz íz és erős karakterű keserűség árad szét szánkban az első korty után. Igazi, bitter. Ha újra megillatozzuk a mézes illatok hátterében kibomlik egy kevés kelbimbó és enyhén fanyar erdei gyümölcsök, som, csipkebogyó. Evvel párhuzamosan a száraz keserűség mellé beférkőzik egy vinegar szószosan fanyar íz, ami szétbontja a pilses keserűt. Egy egyenlagernél izgalmasabb, de nem egy óriás élmény. Egy kicsit hagyjuk felmelegedni, akkor kibomlik belőle egy kis szerethető gyümölcsösség. Bár a címke szép, és büszkék az angol Tó-vidéken (Lake District) nyert tiszta vízre, nem ez lesz a kedvencünk.

II. Brakspear Oxford Gold (4,6%) - bio Bitter

Viszonylag tartós szép fehér habbal találkozunk szembe ennél a szép mézszínű sörnél kitöltés után. Illatai is - köszönhetően a bio-Golding komlónak, és a kétszeres komlózásnak - kezdetben kifejezetten gyümölcsösek, frissek. A méhecske tényleg jelenthet valamit a kupakon, mert a mézes gyümölcsillat mellett határozott (méh)viasz és virágpor illat is érződik a sörön, mely ezen felül egy frissen felújított oxfordi nyolcas vezérhajó napon száradó csónaklakkjának a kipárolgását is mutatja. Szép, tartós fehér habot hagy, vélhetően nem fukarkodtak a komlóval a sörfőzdében. Bár a Target komló hozza a várt keserűséget, cseppet sem olyan száraz, mint előző darabunk, hanem kellemes frissítő fanyarsággal bír, buborékjai is apróbbak, elegánsabbak, mint az előző söré. A főzelékes keserűség mellett van egy egyszerű, szinte szikvizes szomjoltó ízvilága, ami majdnem zöldpaprikásan egynemű és puritán mód fűszeres. A vasasan lágy vízből főzött frankföldi sörök mellett ez talán a lecsó-sörök mellé is predesztinálhatná. A másodlagos illatok között dominál még a fanyar nyári alma, boralma illat, és visszakóstolva igen kellemes keserű utóíz után csettinthet elégedetten a fogyasztója.

III. Ringwood Old Thumper (5,6%) - Extra Special Bitter v. Premium Bitter

Az első hármas utolsó és minden bizonnyal legszebb darabjához érkeztünk. Az ESB (Extra Special Bitter - erősebb, gazdagabb, nem annyira keserű, csak a nevében bitter) vagy Premium Bitter kategóriába tartozó ale szép borostyánszínnel, piszkosfehér habbal csillan meg poharunkban. Telt, malátás, barackmagos, zöld diós illatok keverednek némi friss szalmával és gabonamagvakkal. Finoman fűszeres, malátás, haraphatóan testes íze enyhe alkoholos likőrösséggel - diólikőr - keveredik. Remek a karbonációja, cseppet sem szúrós, inkább krémesen lágy, mely az ESB-k sajátja. Szintén a sörfajtára abszolút jellemzően és persze a felhasznált komlók miatt (Challenger, Goldings és Progress) csak enyhe háttérként érezzük a keserűt, inkább a gyümölcsös fanyarság a domináns. Másodlagos illataiban kiérzik a juharszirup és az égetett barna cukor. Igazi gazdag, telt sokrétűen zamatos, remek egyensúllyal rendelkező ale. Ezek az ízek már beindítják a fantáziámat és keresgélem, milyen ételhez is volna remek párosítás. Talán egy enyhén fűszeres barbecue szószos hátszínhez? Vagy egy bélszínhez, melyhez angol pudingot tálalunk, vagy valamilyen édeskésen fanyar ízesítésű hagymás pickle-lel van elkészítve? Mindenesetre egy jól felépített, emlékezetes sör. A hat közül ez kapja a legnagyobb pontszámot a ratebeeres kóstolóktól is.

A második részben egy átlagos bitter, egy gyönyörű malátás, fűszeres ESB mellett a Michael Jackson által az 500 klasszikus sör közé beválogatott Hobgoblinnal foglalkozunk hamarosan...