"A közvetlen mellettünk lévő lakásban egy sápad arcú férfi lakott. Nőtlen. Jó középkorú. Hangja áthallatszott a vékony falon, mikor ügyfeleivel beszélt telefonon. Valami ügynöksége volt, amit otthonról láthatott el. Néha olyan jóízűeket nevetett, hogy akaratlanul is elhúztam rá a számat. No meg azok a puffanó-csettenő dugók! A sörösüvegnek akkoriban még nem volt fémkupakja. Ezek a dionüszoszi hangok, a hahoták meg a dugópuffanások nemigen illettek össze a kísértetiesen sápadt arcú férfival, akivel néha összefutottam a liftben. Aztán, ahogy múltak az évek, neki is megcsappant a nevető kedve, mind ritkábban hallottuk hahotázni."
Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak
(Emlékeim, p7.)
ford. Mervel Ferenc, Széphalom Kvműhely, 2002
(Nobel-díj, 2011)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2011.10.12. 11:04:49
Gérard Duchemin 2011.10.12. 11:07:11
Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2011.10.12. 11:08:55
Düsi, te meg komment előtt "gondolkodj", ne helyette :)
Gérard Duchemin 2011.10.12. 11:31:31
Én komment előtt is gondolkodtam, közben is, utána is, de helyette nem. Te nem így szoktad csinálni?
Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2011.10.12. 12:07:23
Gérard Duchemin 2011.10.12. 15:54:26
Én azt tudom magamról, hogy komment előtt is gondolkodok, közben is, utána is, de helyette nem. Aki pedig nem hiszi, annak toll a fülébe. :-)
Gérard Duchemin 2011.10.12. 15:55:19
"ennek a könyvrészletnek nincs köze a sörről"
helyesen:
ennek a könyvrészletnek nincs köze a sörhöz
