A következőkben egy néhány apró poén kedvéért elkezdett cikket olvashatnak, indokolatlanul hosszú (tényleg hosszú!) felvezetéssel. Történt ugyanis, hogy a 2011 májusában megrendezett első Főzdefeszt sikerén felbuzdulva érezhető lendületet vett a kézműves-kisüzemi sörfőzés iránti érdeklődés. Ennek egyik jeleként június 30-án a blogvilág sörközeli szereplői egy sajtótájékoztatóra kaptak meghívást. Az eseményre július 5-én került sor, a MOM Park-beli Leroy Bistróban, a szervezők és néhány celebritás jelenlétében. A sajtótájékoztatóról IPAfai Pap kolléga már meglehetős pontossággal beszámolt korábban, így most nem is a dumaszínházas, malackarajos, vagy szervezői szóvirágokra szeretnék fókuszálni, hanem azok utóéletére.

Ugyanis már a sajtótájékoztatón belengetett információk kapcsán is támadt némi szégyenlős, tudatalatti gyanakvásom azt illetően, mennyire motiválhatja a szervezőket a sörgasztronómia fáklyájának továbbvitele. Hiszen a nagy sörgyárak jelenléte eleve kissé problémás, lévén termékeik elsöprő többsége gasztronómiai szempontból értékelhetetlen – de az is kissé nagyotmondásszagú állításnak tűnt, hogy az összes KSE-tag kisüzemi sörfőzdét szerepeltetni fogják. (Azóta persze mindkét vállalásból olvadt bőven, hiszen a nagyok közül csak a Heineken Hungária lesz jelen, a „több mint harminc” kicsi közül pedig legfeljebb hét. Nem jön el a fesztiválra a jelek szerint a legjobb magyar sörök listáját vezető két kisüzem, a békésszentandrási Agro-Flott, illetve a felsőzsolcai Serforrás. A Borsodi és Kőbánya persze nem fog nagyon hiányozni a rendezvényről, az utóbbiak már inkább.)

Volt még egy probléma a sajtótájékoztatón vázolt koncepcióval: a jelek szerint nem sikerült eldönteni, a mennyiségi vagy a minőségi irányt érzik-e inkább célnak. A széles szortiment, a különlegességek és kisüzemiek bevonása az utóbbit feltételezné (és ez lenne üdvös), minden más ellenben az előbbire mutat. Ugyanis – az elmondottak szerint – a fesztiválon a korsó lenne az egyetlen űrmérték, ami szokásos, világos lágersöröket döntögetni ugyan ideális, de egy szélesebb kínálat megismerését már egyenesen ellehetetleníti. Hiszen ha csak a kiherélt kisüzemi kínálatot akarnánk végigkóstolni, ily módon ahhoz is tízliterszámra kéne vásárolnunk a sört, ami értelemszerűen nem reális kóstolási környezet. E célra már régen kitalálták a kóstolóadagok intézményét, amit a szervezők a jelek szerint elutasítanak, noha a sajtótájékoztatón is felvetésre került. (Arról nem is beszélve, hogy a sörök kétféle egységáron futnak majd: korsónként 400, illetve 500 forint körül. Ez eleve ellehetetleníti az igazi, listavezető különlegességek megjelenését, hiszen egy Black-Rose, Szent András Könnye vagy Korty önköltsége nyilván a sokszorosa a Soproni 1895-nek, de egy kisüzemi alapsörnek is – tehát ha a zászlóvivők is eljönnének, lényegében árrés nélkül kellene csapolniuk a sört és kitermelniük a párszázezres standpénzt.)

Update: a dolgok jelenlegi állása szerint lesz egy harmadik, 800 körüli korsóár is - úgy tűnik, a belga sörök kedvéért sikerült feljebb tolni a limitet.

Nagyjából ez volt a felvezetés. Mindezek után – és tíz nappal a fesztiválkezdés előtt – írtam egy e-mailt a kapcsolattartói címekre, melyben jeleztem, hogy hiányolom a csapolandó sörök listáját, amiket sikerült végül leszervezniük. Erre nem érkezett válasz, viszont megjelent a „Sörök listája” menüpont a fesztivál weboldalán. És itt kezdődtek az érdekességek.

Írtam ugyanis feljebb, hogy kételyeim voltak a szervezés hangsúlyait illetően; amin persze az sem javított, hogy a fellépők és szponzorok listája  már rég elérhető volt, amikor a fesztivál elméleti lényegét alkotó sörök listája is felkerült végre. Mindez azonban nyomába sem ért annak az ámulatnak, amit a megjelent kínálati lajtrom nyomán élvezhettem (be is mutatnék egy screenshotot róla, hátha utóbb még megformázzák valamelyest). Ugyanis talán nem hat szerénytelenségnek, ha bő ötéves sörblogírói pályafutással abban a hitben élek, hogy többé-kevésbé ismerem a magyarországi sörviszonyokat, -üzemeket és -kínálatot. Ehhez képest a hetvenhárom listázott sörből nyolc olyan is akadt, amit első olvasásra nem tudtam semmihez sem kötni, úgy lógtak a bekopipésztelt, tördeletlen listában, mintha csak egy hekker másolta volna viccből közéjük. A cikk könnyed hangvételű, szórakoztató befejezéseként ezeken szeretnék végigmenni:

• Tmavý ležák 4.5% barna – ez még a legegyszerűbb eset. Maga a név annyit jelent csehül, hogy „barna ászoksör”, tehát így leírni olyan, mintha a Dreher Alkoholmentes úgy szerepelne egy nagyker honlapján, hogy Alkoholmentes, és a vásárlónak kellene kitalálni, kinek a söréről van szó. Mivel Magyarországon nem forgalmaznak túl sok cseh sört, a kihívás kezelhető: minden valószínűség szerint a Hrabal sörözőben is csapolt barna Postřižinské a jelölt.
• Szűretlen világos – ez ugyanaz az eset, csak itt esélyünk sincs kitalálni, mire gondolt a webmester, hiszen semmi fogódzó nem maradt.
• Rotburger Szűretlen maláta – mintha valami itt is lemaradt volna. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a lista összeállítója nem teljesen volt tisztában azzal, mi mit jelent a márkanevek között.
• Pumkin tök – és ez még mindig nem a nagybani zöldségpiac. De ha a hiányzó „p” betűt visszarakjuk a névbe (amit jóindulatúan nézzünk hiba helyett nyelvjárásnak), még akkor sem derül ki, milyen sörről van szó. A gyártó ugyanis itt is lemaradt, töksört viszont százával készítenek szerte a világon.
• Fekete Mária – ez a saját tudatlanságom műve, ugyanis, mint kiderült, az első főzetét e héten üstbe rakó Csobánkai Kézműves Sörfőzde egyik alakuló söréről van szó. Ezzel szemben csak annyi kifogásom lehet, hogy Majoros Gábor sörmester közlése szerint egyáltalán nem biztos, hogy kész lesz a sör jövő hétre, sőt, még a részvételi feltételeket sem közölték vele mindeddig, szóval részvétele a levegőben lóg.
• Csobánkai keserű – noha erről sem hallottam még, itt könnyű volt kitalálni, miről lehet szó. Minden egyebet illetően ld. Fekete Mária.
• Cherry Day meggy – ez a tétel az abszolút passz. Sem korábban, sem most nem hallani és nem találni róla semmit. Persze az is lehet, hogy külön ez alkalomra készülő meglepetéssör, ez esetben egy szavunk sem lehet.
• Banán sör - igazán kiváló példa a pongyolaság nyomán felgerjedő félreértési lehetőségekre. Magyarországon időtlen idők óta egyetlen sör érhető el, aminek köze van a banánhoz: a Wells Banana Bread Beer. Ennek a szerepeltetése abszolút logikusnak is tűnhet, hiszen szokásos polcszomszédját, a Bombardiert is beígérték a szervezők. Utóbb kiderült, mégsem erről van szó, hanem a miskolci Gyertyános Sörfőzde egy idényjellegű akciójáról. Ez sokkal izgalmasabban hangzik, a listára hagyatkozva mégsem jöttem volna rá soha.
• A Sör Ünnep Söre – a Fekete Mária leírása ide is egy az egyben átültethető, plusz fájdalmas helyesírási hiba.

Mivel nem biztos, hogy ez mindenki szemszögéből egyértelmű, zárásul szeretném leszögezni: én örülök annak, ha magyar vállalkozók, befektetők elhatározzák, hogy tesznek a sörkultúra és a sörgasztronómia ügyéért. Csak amikor ez olyan módon valósul meg, mint amit a Budavári Sörfesztivál esetében eddig láthattunk, azaz a PR- és show-rész profin zakatol a kezdetek óta, a kínált sörökről pedig (amiről elméletben szólnia kéne a rendezvénynek) sokáig semmi nem jelenik meg, de később is csak az itt boncolgatott, minősíthetetlen szókupac; egy kicsit mindig elkedvetlenedem. Miért nem lehet legalább egy kicsit odafigyelni arra, hogy egy ilyen, nyilván súlyos tízmilliókból dolgozó rendezvényben legalább annyira megjelenjen az igényesség, mint amennyire az azonos helyszínen rendezett bor- és/vagy pálinkafesztiválok esetében szokott? Hiszen szép eredmény, hogy üvegkorsó lesz, de amíg nem lehet kóstolni, amíg a kreált körülmények ellehetetlenítik a legjobb magyar főzeteket, amíg egyenlőségjelet vonnak a gasztroszempontból értelmezhetetlen nagyipari sörök és a kisüzemi különlegességek közé, addig nehéz nem úgy tekinteni az eseményre, mint egy témafüggetlen fesztiválvállalkozásra, aminél a sör csak az eheti bokréta egy jól bejáratott kalapon.

A fesztiválra ígért sörök, táblázatba tördelve: