Addig-addig olvasgattam egyik kedvencem, a csombor.blog írását, míg kedvet kaptam egy jó kis békebeli ebédhez. Ki ne vágyna vissza az 20. század elejének Budapestjére, a Tabánba, vagy éppen Óbudára. Ihletettségem mangalica szalonnában, hagymában, krumpliban és a kacsacombban no meg a vörös- (vagy lila, ahogy jólesik) káposztában tárgyiasult. Az alapanyagok készen várták, hogy beszabaduljak a konyhába.
A kacsacombokat egy napra páclébe tettem (só, bors, hagyma, fokhagyma, olaj és persze sör). A mangalica szalonnán megdinszteltem a hagymát, közben a héjában megfőztem a krumplit is. A meghámozott krumplit vékony karikákra vágtam, megsóztam és a szalonnás hagymán összetörtem. Hogy ne kozmáljon oda, loccsantottam alá egy kis sört.
A kacsazsíron karamellizált barna cukorra rádobtam a feldarabolt, besózott vöröskáposztát, ráreszeltem két szép nyári almát, meghintettem köménymaggal és persze loccsantottam rá a balzsamecet mellé egy kis sört.
A bepácolt kacsacombokat magas falú tepsibe tettem, bőven meglocsoltam kacsazsírral, és fólia alatt alacsony hőmérsékleten (120-130 fokon) 50 percet elősütöttem, majd leszedtem a fóliát, és 220 fokon szép pirosra sütöttem. Sütés közben, hogy ne száradjanak ki, bőven kanalaztam rá a tepsiben lévő zsírból és persze loccsantottam rá egy kis sört.
És mivel meleg volt a sütő, a szakács - szigorúan védőital jelleggel - a torkába is loccsantott egy kis sört, aztán jöhetett az ebéd. Persze ez a munka valami finom, különlegesebb italt is megkívánt. Bár egy jóféle siller is remekül ment volna hozzá, én most mégis mást választottam.
A héten betértem a Kacsa utcai birodalmi sör-empóriumba, és többek között vásároltam a müncheni nagy hatos egyikétől, az Augustiner-Bräu-tól pár palack Edelstoff névre hallgató Export világost, aminek palackján a betűtípus és a címke a Weimari Köztársaság éveit idézik fel, gusztusos arany-komló karéjba ágyazva. Maga a sör egy igazi friss szomjoltó darab, üde buborékokkal, vidám szalmasárga színnel, kellemes szénás illattal. Ízében már ott a testes fűszeresség és a markáns, de nem túl intenzív keserűség is. Az 5,6% alkohol csak ezekben érződik, semmi likőrös eltompító bumfordiság. A főzés közben elfogyasztott pilsenik sokkal szárazabbak voltak, a kacsa mást kívánt. Az Edelstoff, ízei, és leheletnyi malátás édessége jól harmonizált a rostos kacsahússal és a párolt káposzta egyszerre édes és savanykás ízeivel, és persze oltotta a szomjat, a nehéz hagymás krumpli után.
Aztán jóllakott nosztalgiával elégedetten elmerengtem a boldog békeidőkön, Krúdyn, és irigykedtem, milyen szép is lehetett mindez...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.07.28. 17:45:09
amúgy tényleg sörös szakácskönyvet kéne írnod. teljesen érthető (és elkészíthető) receptjeid vannak
(és persze finomak)
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.07.28. 20:53:59
:o]
csomborblog · http://csombor.blog.hu 2011.08.09. 03:36:53
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.08.17. 06:39:06
Örülök, hogy Te is betértél a búvárokhoz...