Mielőtt rátérnénk magára a tesztre, valamit le kell szögeznünk, ami sajnos nem csak a sörre vonatkoztatható. A közép-kelet-európai régióban a multik silány vagy legalábbis az Elbától nyugatra eső országokénál silányabb minőségű élelmiszerekkel, vegyi árukkal stb. szórják tele a piacot, persze ugyanolyan csomagolásban, mert ide ez is jó. Így van ez a hazai nagy sörgyárak által forgalmazott ún. licenc-sörökkel (Kozel, Löwenbräu, Spaten - lásd bloggerek írását pl. itt vagy éppen itt) is. Mondjanak akármit a gyárak, de az igényes sörfogyasztók túlnyomó része még kényszerhelyzetben sem (értsd: nincs más sör a láthatáron) iszik licenc-sört.

De mi a helyzet a Gösserrel? No nem az eredetivel, hanem a Heineken-csoport által Sopronban gyártott magyarosított "szegény rokonnal"? Mert ez - ellentétben a fenti hárommal (Kozel, Löwenbräu, Spaten) - még a vállalható kategóriába esik. Mi több, talán a legjobb a hazai gyártású nagyüzemi világos sörök között.

Még a télen kaptam egy palack, eredeti osztrák Gössert a Sörpecialistától, hogy elvégezzem ezt az összehasonlító tesztet, de valahogy elkavartam, és csak 1 hete került a kezembe. Éppen nyaralás előtt voltam, így bedobtam a táskába, aztán a panzió éttermében vásároltam mellé egy magyar változatot, hogy egy szép nyári este a teraszra kiülve leteszteljem őket. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. A sörök 3 órára bekerültek a hűtőbe, hogy utána rögvest rátérhessünk a "tudományos igényű" kóstolásra.

Hát kezdődjön ez a speciális osztrák-magyar meccs! Sajnos a történelmi tapasztalat az, hogy hiába a magyar virtus, a végén mindig elbukunk. Először tekintsük meg a palackokat. Míg Ausztriában a Gösser egy árában és megjelenésében is átlagos sör (bár ők Ausztria legjobb sörének mondják), addig nálunk a prémium söröknek kijáró csilivili körítéssel - fólia a palack nyakán, dombornyomott címeres üveg, aranyszegély stb. - kerül a boltokba, azt sugallva, hogy valami tényleg jobbat-szebbet kapunk, ha 200-210 Ft körüli összegért megvesszük a szupermarketben. Az osztrák Gösser egy - bár az új palackozásra már ők sem írják rá - Märzen (erősebb, malátásabb, kicsit sötétebb színű, fűszeresebb illatú és testesebb világos sör). Nálunk Spezial-ként (igen, így németesen írva) kerül forgalomba, ami az átlag lágersörnél különlegesebb főzetet, némileg nagyobb testességet (magasabb Balling-fokot) és alkoholtartalmat ígér. Ennyit a szürke labanc egyenruháról és a délceg huszárgúnyáról. Az alkohol a Märzennél 5,2%, a Spezialnál 5,1%. Az összetevők mindkettőben víz, árpamaláta és komló. Nézzük meg akkor a - komlóblogot idézve - "a blogíró számára is releváns vetület"-et mely " a palack belső oldala mentén helyezkedik el".

(kitöltés után)

Most elárulok egy titkot. Tulajdonképpen, gőgös felfuvalkodottságomban vaktesztet akartam csinálni, méghozzá úgy, hogy kitöltés után segítőm a hátam megett összekeveri a korsókat, és csak ő tudja, melyikben rejlik az osztrák, melyikben a hazai. Azonban addig fotóztam az üvegeket, amíg megakadt a szemem a lejárati dátumokon, és belém hasított, hogy az osztrák versenyző, enyhén túlkoros, 2011. április végén lejárt a szavatossága. Most már azonban nem volt visszaút. Kitöltés után még szinte egyforma volt a két korsó. Az első számú ízeiben fűszeres, kesernyés, malátás ízek, és remek karbonáció volt, enyhén szúrós, buborékokkal. A második versenyzőnek a buborékja egy perc alatt elröppent, csak bánatosan kódorgott a jóval kevesebb szénsav a korsóban. Volt egy nagyon enyhe savanykás utóíz is, és a habja is hamarabb elillant, de alapvető ízkülönbséget nem éreztem. Persze - főleg a szénsavasság és a habtartósság miatt, az első versenyző sokat vert ez utóbbira. Ha nem tudom, hogy a Märzen több, mint két hónapja lejárt, vélhetően nem vágom rá azonnal, hogy ez az osztrák Gösser, így azonban nem volt nehéz dolgom...

(1,5 perc múlva)

És ekkor jött a nagy meglepetés! A két hónapja lejárt labanc hadfi - szégyen és gyalázat a "legmagyarabb város" sörgyárára nézve - még így is fél kézzel elintézte a soproni Gössert. Nagysalló és Világos szelleme kísért. A hujjogó kurucok elcsendesedtek, a hajrázó huszárok csúfosan megfutottak. Mert bizony a Spezialból illant el oly gyorsan a buborék, és a lejárt Märzen hozta azt a formát, amit egy sörnek hoznia kell.

(5 perc múlva)

A tanulságokat ki-ki vonja le maga, én csak annyit jegyeznék itt a végén újfent meg, hogy a magyar Gösser, ahogy már emlegettem - szerintem - a legjobb nagyüzemi magyar gyártású világos sör. Ezt verte a lejárt osztrák, méghozzá meggyőző fölénnyel. Itt tart a magyar sörgyártás, pontosabban ebben a langyos posványban tartanak minket, szegény fogyasztókat a multik...