A nagy négyes
A résztvevők között ismét megtalálhatjátok Janit, az elkötelezett sörcikk-gyűjtőt, és vélhetően Magyarország legmotiváltabb sörturistáját, és Rollit, aki ezúttal vállalta a sofőrködést - örök hála neked, de nem emiatt került be a keretbe, hanem azért mert ő működteti a soromok.blog.hu-t, ily módon a kapcsolat és közös nevező adott.
A város: Kulmbach
Tehát Kulmbach. ’Felső-Frankónia’ egy (számomra) ipari jellegű városa, aminek szép bel- és egyben óvárosa, ipartelepei és ezenkívül még külvárosa is van. Az igazi, városszintű központ valahogy hiányzott belőle. Amolyan (kert)város-(üdülő)falu - iparipark hibrid. Ezen túlmenően viszont rendkívüli hagyományai vannak a sörfőzésben és fogyasztásban, és minket elsősorban ez érdekelt. Meghívásunk a Bajor Sörmúzeumba és a Mönchshof régi főzőházába, illetve annak sörözőjébe szólt. Érkeztünk is majdnem időben, előzékeny vendéglátónk pedig nem zavart be minket rögtön a múzeumba, hanem kezdtünk az ebéddel és néhány sörrel.
gasztro csendélet
Mindenki mást rendelt, ami az étkeket illeti, viszont első körben mindenki az un. Museumsbierrel akart megismerkedni, amit helyben főznek, szűretlen és csodálatos. Pont a megfelelő felvezetés egy ilyen hétvégéhez. Szép testtel, gyönyörű habbal és pörköltmalátás ízekkel, no meg persze az elmaradhatatlan élesztő által adott aromákkal kényeztetett minket. Exportbiernek készül, és van valami félig nedves föld hatása úgy az orrban, mint a szájban. Hamar el is fogyott.
Kóstolgatunk
Én másodikra egy csapolt Kapuzinert Hefe-t választottam, mivel nem volt még csapolva szerencsém hozzá. És milyen jól tettem: ilyen frissen fantasztikus élmény. Palackból valahogy jobban érvényesül az élesztő és laposabb is, itt nyilván nincs úgy felkavarodva, azt gondolhatnánk az élesztő hiánya elvesz, de inkább hozzáad. Ittunk még egy Mönchschof Pilst is, ami a szokásos és átlagos német színvonalat hozza: jó sör, szinte hibák nélkül, viszont nélkülöz minden meglepetést. Érdekessége, hogy jó ideje már az Original, ami egy lágyabb, malátásabb, de szintén pilsner, vette át a helyét a szortimentben, ezért a sima verzió ritka mint a fehér holló, vagy mind a Maibockjuk, aminek beszerzése szintén kalandosra sikerült: az utolsó 4-es pakkot ragadtuk el a getrankeből. Emberünk, Oskar, meg is mondta előre, hogy kicsi az esély. Nos, éppen elég volt.
Isten áldásával
ein museum
A nagyok ma hozzák azt minőséget amivel azonosítjuk a német söröket, de ki tudja holnapután mi történik? A borúlátásomat gyorsan félreteszem, és folytassuk a biztató dolgokkal.
A múzeum szép, jó és alapos. Több különböző megközelítésben kínálja az áttekintést: történetileg, földrajzilag, és az ipari forradalom után már kézzelfoghatóan a technikai fejlődést kiemelve, ráadásként pedig a kapcsolódó szakmák rejtelmeibe is betekintést nyújt, pl. a kádárokéba. A sörük kiváló, van búzájuk is (még nem kóstoltuk, palackban rejtegeti magát) és vannak szezonális söreik, amelyekhez sajnos nem volt szerencsénk. A végén kapunk kis bemutatót a gyárcsoport termékeiből palackból: a Mönchshof feketéje (ezen a hőmérsékleten-elég hidegre hűtötték) visz mindent, csak a múzeum saját pincesörét nem nyomja le.
Jégkészítő eszközök
korsógyűjtemény
Aztán elveszünk a shopban. Kiegészítők, korsók miegymás. Sok-sok pénzt el lehetne itt költeni, én egy könyvvel szemezek, amit végül nem veszek meg, drágállom. Később persze még ennek is története lesz.
készül a Museumbier
Később átlátogatunk a másik kulmbachi főzdébe, ami egy brewpub (ott főzik, ahol fogyasztod) és rátérünk az igazi sörturisták legfőbb foglalatosságára: kóstolunk. A Kommunbraeu szinte minden hónapra más szezonális különlegességet kínál, júniusban a sommerbiert. Ezen kívül a hell és a bernstein áll még rendelkezésünkre. Semmi különös sajnos, a hétvége terméséből csak azért nem kerül a sor végére, mert lesz még hely ami alulmúlja. Egyedül a sommerbier villant valamit: fanyar, kicsit csípősebbre komlózott, enyhén alkoholos szomjoltó, de semmi több. Ezzel az élménnyel a napot le is zárjuk. Másnap még felkapaszkodunk a hegyre, és megnézzük a várat. Az eső esik, a szél vág, erős motivációt érzünk, hogy elinduljunk a jó öreg Bamberg városába, a füstölt sörök hazájába és feltérképezzük azt.
Régi főzőház
egykori palackozó
otthonra egy ilyen szépséget!
Mint kiderült (főleg Bamberghez képest) Kulmbachnak nincs különösebben erős turizmusa, pedig minden olyat kínál amire időnként az embernek szüksége lehet: erdő-mezőt, dombot, jó levegőt, hozzáértéssel elkészített ételeket, látnivalókat, egy múzeumot amit egyszer mindenkinek látni kell, aki a témában érdekelt, vagy járatos, és persze sört. Sok(féle) sört, amelyek többségét az ember megsüvegeli nem lévén más választása.
Sör és Porsche
Az, hogy emellett még egy veterán autókiállítás résztvevőit is sikerült megcsodálnunk, csak hab - a sörön.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.06.29. 07:36:23
:o]
Bamberg lesz a 2. részben?
Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.06.30. 15:30:17
már írom is
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.06.30. 15:34:30
Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.06.30. 15:59:21
pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.06.30. 16:24:15
:o]