Az első részben már megénekelt "Pilsner-tesztnek" szenteltük a harmadik napunkat, amikor már rendelkeztünk némi helyismerettel a tudományos megvalósításhoz. Az összbenyomásunk az volt, hogy mindenhol egy kicsit más, de szinte mindenhol kiváló az anyag, ám a dobogóra csak hárman férnek fel ugye.
A bronzérmes a Jelínkova Plzeňská Pivnice (Charvátova 33/1) lett, ahová elsőnek a korai nyitás csábított be minket. Rögtön szimpatikus volt, ahogy beléptünk. A helyiségben található csapolót úgy állták teljesen körbe, mintha önkiszolgáló lenne, de hamar észrevettük, hogy a helyi erők mindegyike saját korsóból falatozott. A társaság elég vegyes volt, a jó munkásembertől, a jól szabott szürke öltönyösig. Látszólag ügyet sem vetett ránk a pultos, mégis hamarjában kaptuk a söreinket. Teljesen telibe csapolnak, csak úgy túlcsordul a korsó száján az üde-friss hab. Megkóstolva teljesen hibátlan, ideális hőmérséklet és tökéletes a szénsav arány – ami nekem az egyik legjobban tetszik a Prágai csapolt söröknél.
A második helyezett a - korábban már említett - Hagymásy által is ajánlott „libeni privát szlalom” keretében feltérképezett
U Hoffmanů. A hely egyik része étterem, a másik kocsma. A kocsma részen fogtunk pozíciót, de mivel ebédidő felé jártunk, itt étkeztünk is. A menü helyi ajánlású ragu-leves, valamint Moravský Vrabec volt spenóttal, hozzá a Prazdroj. Aranylóan gyöngyöző szín, szép vastag fehér hab, és hosszú lecsengésű fűszeres, malátás íz. Aznap igen hideg lett, - előkerültek a téli kabátok is, - de nem zavart minket, már elégedettek voltunk.
A prímet mindkettőnknek egyértelműen az
U Zlatého Tygra vitte. Az előszezon ellenére természetesen tele volt, mégis rövid időn belül akár le is ülhettünk volna, de inkább átengedtük a felszabaduló helyeket két csajnak. Az egyik ránézésre volt úgy tizennégy, a másik meg egy fiatalos tizenhatos. Rögtön kértek is két korsóval, de hát kell a vitamin a fejlődő szervezetnek. A pultos egy jól megtermett mogorva fickó, de járt a keze rendesen, úgyhogy ekkor már javában elemezgettük a tradicionális cseh sörfőzés újabb remekét. A sör teljesen lágy, már-már krémes, finom puha habbal, szinte természetes szénsavval. Azonnal megegyeztünk, hogy itt a legjobb.
A Tigrisből a Strahovi kolostor felé vettük az irányt, kíváncsian vártuk az oly sokat emlegetett IPA-t! Útközben - ha már előtte mentünk el - betértünk a Macskába (U Kocoura - Nerudova 2.) egy
Bernard - itt volt a legjobb - Pivný syr (sörsajt) kombóra. Itt eljátszottam a szokásos kisded játékomat: mogorva pincér fogad, kérsz egy sört, majd kisvártatva egy sörsajtot (csodálkozó arc), amikor keverem, majd szakszerűen sörhabbal állítom be az állagát a kis büdösnek - a pincér észleli szaktudásom - a következő sör rendelésénél kvázi törzsvendégként teszi elém a korsót; érdemes kipróbálni!
Utóirat: másnap ismét betértünk e remek helyre, a pincér előre köszönt és kérés nélkül csapolni kezdte a két Bernardot!
Az alsó nagy terem (inkább birkahodály) felől érkeztünk meg a kolostorhoz, sehol egy teremtett lélek! Az étlapon viszont szerepelt egy natúr élesztős sör B12 és B6 vitaminnal! Nagy óvatosan kértünk egy pohárral (mi lehet ez), én valami búzára gondoltam, bele korty, basszus ez egy lambic, klasszikus savanykás, grapefruitos, picit csípős, szinte már pezsgős szénsavú ital! Néha szívesen iszom ilyesmit, de azért megnézném egy „oldszkúl” német turista fejét amint épp kóstolja !
Fent a kisfőzdében végig kóstoltuk a kínálatot, nekünk természetesen az IPA jött be, nem is kísérleteztünk tovább, megtaláltuk a mi sörünket; hisz ezért jöttünk. Mi a világvégéig elkortyolgatnánk, de ezt már mások megírták előttünk
itt!
