Megosztósörről fogok írni. Egyesek (pl. Ogreface) utálják, mások (pl. Pável) egekig magasztalják. Ez esetben az utóbbinak adok igazat. Amúgy sem titkolt dolog, hogy nem vagyok mindig a német tisztasági törvények harcos követelője. A maga helyén, és a maga módján nagyon jó szabályozás az, különösen az ócska olcsósító, illetve komlópótló marhaságok használatának megakadályozására. De azon nemzetek, amelyektől nem áll távol a sörökkel való kísérletezgetés (főleg belgák és csehek) egész jó cuccokat tudnak kihozni a sörből, amikor nem szorítkoznak a víz, komló, maláta szentháromságára. Már sokan, sokfelé írtak a mézes, gyömbéres, vagy éppen gyümölcsös sörökről, de az az itóka, melyről most szólnék, nem kevesebb mint 30 kiegészítő adalékot tartalmaz. Naná, hogy gyógy-, és fűszernövényekről van szó.

 És ha ezektől a gyógyfüvektől nem is pattanunk ki az ágyból, ha lázasok vagyunk, mégis rendbe teszi rakoncátlankodó gyomrunk, vagy apperitifként jó étvágyat csinál.

Bevallom az elmúlt napokban a nagy karácsonyi és szilveszteri eszem-iszom után már nem csak a hatalmas sültektől, süteményektűl volt csömöröm, hanem a testes bak-, porter-, és karácsonyi söröktől is, még ha a lista tömve is volt ilyen nevekkel, mint Triumphator, Scottish Stout, Scaldis Noel, vagy Samichlaus. Valahogy véletlenül kaptam ma este elő, és tettem a hűtőbe ezt a gyógynövényes elixirt, és gyomorkímélő lazac, szardella és francia kékpenészes sajt mellé fogyasztottam.

Ez utóbbi így festett:

És valóban kitűnően vagyok már, jöhetnek a vadabbnál vadabb IPA-k, Stoutok, le merem fogadni, hogy még a féltve őrzött Hertog Jan-nal is meg tudok majdan bírkózni.

Ja és hogy mi is volt a gyógyszerem? Természetesen a Cerna Hora-i Black Hill, amely a mézes Kvasar és a sűrűn folyó Granat elegye, megspékelve a rengeteg titkos, és így senki által nem ismeretes gyökérrel, kóróval. :-)