Legutóbb, mikor a Kacsa utcai sörös zarándokhelyen jártam, a frissen érkezett sörökből mazsolázva - a nyájas boltos ajánlására - vásároltam két flaska osztrák sört is. A Hofstetten sörfőzde divatos, modern dizájnú üvegei csábosan kacsingattak felém már a boltban, így nem csoda, hogy a már jól ismert scheyerni kolostori sörök helyett inkább ezekkel kezdtem az ismerkedést. Maga a főzde St Martinban, a kis felső-ausztriai falucskában fekszik, valahol a dimbes-dombos vidéken, félúton Linz és Passau között.

Első kóstolásom, a Granitbier egy jóféle félbarna sör. Kitöltve közepes bézs habja van, ízre kellemesen malátás és enyhén pörkölt aromát mutat. Szénsavja kellemesen,dúsan pezseg, - a főzde dícséri is rendesen a tiszta, gránitos vízzáró rétegen, a természet által megszűrt, kristálytiszta vizet - de olyan veszélyesen nem dönt hanyatt az élmény. Korrekt, zamatos félbarna, azonban láttunk már ennél emlékezetesebbeket is.

Lépjünk tovább! A következő a Kübelbier. Erről a névről és a sasos kupakról egyből egy csomó második világháborús film ugrott be. Ki ne ismerné a Kübelwagent, a Harmadik Birodalom eme kult-járművét. Komolyan, majdhogynem félelmetesen hangzik, de mielőtt még elkap minket a karlengetős filmek sodrása, fordítsuk le gyorsan magyarra: Kübel-kübli - bizony ez egy zörgős (bádog)veder-autó, még ha a VW művek és maga Ferdinand Porsche is állnak mögötte.

A németek ha nem is a spájzban, de a pincében azért ott vannak, mert a küblit a pincékben itt a Mühlkreisban, a német-osztrák határmezsgyén is szüretlen sörrel töltik meg. Nem más ez, mint egy Kellerbier, avagy osztrákosan Zwickl. De hát annyi Zwickl mellett hogy lehet piacra dobni egy új szüretlen sört? Hát persze! Jó marketinggel. A mese - a honlap szerint - úgy szól, hogy az jó öreg Herr Franz Krammer minden helyi szülinapi partira vitt a főzde szüretlen söréből. Ha eleresztjük fantáziánkat, el is képzelhetjük a helyi erők brainstormingját (Sturm im Gehirn), ami valahogy így játszódhatott le.

- Servus Franzl, mit hoztál? - Servus Hansl, herclihen glükkvuncs! Hoztam egy kis zwicklit a jobbikból. - Te, Franci, dízö Bijö iszt ábö tipp-topp, ge?! Palackozni kéne! -Ja, ja, az öreg Josef is mindig ezt mondja. - De mi legyen a neve? - Zwickl! - Áááá, az a Gössernek is van. - Legyen akkó' Kübelbier, úgyis mindig a kübliből vedeljük! - Te, Franzl, dész isz ábö kute idé! ! El is mondom a főzdében a többieknek! - Hát valahogy így történhetett...

De hagyjuk oda a kreatív marketinges csapat műhelytitkait, és nézzük csak a sört magát!

Kitöltéskor opálosan csillan meg a korsóban a sör, szép, de nem túl tartós fehér habbal és csodálatos illatokkal. Az első, ami az orrunkat megcsapja, a hársméz jellegzetes illata majd egy kis kenyeres malátás illat. Mintha egy frissen megkent mézes kenyér várakozna az asztalon előttünk. Az első korty pici csalódás. Nocsak, nem volna a sörben elég szénsav? Mi történhetett? Aztán a következő korty mindent megmagyaráz. Olyan finom, elegáns buborékok lapulnak ebben a sörben, hogy elsőre nem is érezni igazán. Csak ha megforgatjuk a szánkban csiklandozza meg ínyünket az intenzív, üdítő pezsgés. Semmi szúrósság, semmi durva savas érzés. Selymesen csúszik le az egész az ember torkán. Sok elegáns pezsgőnek sincs különb buborékja. Ha a német nagytestvér mellett labancföldön is csak ilyen sörök teremnének, újra feléleszthető lenne a nagynémet egység. Legalábbis a sörre alapozva.

Le a kukoricadarával! Lang lebe die grossdeutsche Biereinheit!