"…Nyomtuk magunkba a jéghideg sört, dohányoztunk, mint az állatok, izzadtunk, mintha fizetnének érte, és mohón vártuk, hogy meg-meglebbenjen a hűsen és kövéren áramló Duna felől a szellő. Én is belefogtam a saját történetembe.
Valahogy úgy alakult, hogy Monica Belluccival jó ideje már jó meglehetősen intim viszonyt ápoltam. Irgalmatlanul benne voltunk aznap is az akcióban, amikor megcsörrent a telefon. Monica megkért, hogy ne vegyem fel, de én (folyékony olaszsággal!) tudtára adtam, hogy valószínűleg meghalt a nagyapám, azért keresnek. Anyám volt az, és közölte, hogy meghalt a nagyapám, azért keres. Egy utolsó, kétperces rohammal elintéztem Monicát és rohantam is a családhoz. Nagyszüleim az Operaházban laktak, ami teljesen magától értetődőnek tűnt a számomra. Az egész család körülötte állt. Nagyfater az ágyban feküdt, mozdulatlanul és mosolyogva. A gyászolók nem szóltak egy szót sem, csak álltak ott vigyázzban, kezüket a testük mellé feszítve, és lehajtották a fejüket. Megkértem őket, hogy menjenek ki, mert szeretnék együtt lenni az öreggel, még egyszer utoljára. Leültem mellé, elmondtam egy miatyánkot, majd keserves sírásban törtem ki. Nagyapám ekkor felült, és ingerülten rám kiáltott: Hagyd már abba, bazdmeg! Inkább hozzál egy sört! Ez elég meleg helyzet volt. Én felkeltem, odamentem a zongorához, felhajtottam a fedelét, és a legnagyobb természetességgel kiemeltem belőle egy tálcát, rajta két korsó sörrel. Nagyapám legurította az első korsót, majd még egyet. Nem akartam megzavarni, de úgy éreztem, nem túlzás azt állítani, hogy jogos a kérdés: akkor ez tulajdonképpen mi is volt. Hogy akkor meghalt, vagy mi van? Nagyapám böfögött egyet és elmosolyodott:
Megmurdeltem, az anyja szemit, de meg ám.
És milyen volt? – kérdeztem. Csüggedten válaszolt:
Hát elég fárasztó.
És a mennybe kerültél vagy a pokolba?
A mennyországba édes fiam. És a mennyország, ezt jól jegyezd meg, nem más, mint egy nem kifejezetten dekoratív szürke tapéta, amin kis, szárnyas, rózsaszín disznók villognak.
Erre inni kellett."
Falvai Mátyás: Gépindák
Zapatu c. elb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
