Fekete korsó
"családi fekete sör", alk.: 7%, Békésszentandrás

Zsíros tapintású gigantikus zöld üveg, a műanyag csavaros kupak leszedi a bőrt a kezedről, de közben valószínűleg ő a ludas a maradék bubik elillanásában is.

Mert állott. Napoztassunk valami gyümölcsös töményet egy lavórban, ha már langyos és olajos sűrűségű, tegyük ki a legerőtlenebb nyári esőbe hígulni - bár ebbe még egy zápor sem verne életet. Nulla (nem kevés! nulla!) szénsav, nem hozza elő az ízeket, pedig talán lennének.

Felmerül a kérdés, az ingadozó minőségű házisörgyártásnak éppen egy hullámvölgyét fogtuk-e ki ezzel a palackkal, de egy korábbi, legeslegelső kóstolásról sincsenek sokkal szebb elményeink.

Ízre olyan, mint amikor a túlcukrozott szilvásgombóc alatt összegyűlik egy kis szilvalé és felveszi a szilvás-fahéjas-édes ízt. De most ebbe nem forgatjuk bele villával a lehulló morzsát, csak nyelvünkkel lapátoljuk egyre bánatosabban a szánkban. Leginkább olyan, mint a régesrég lecelofánozott szilvakompót leve, amiért gyermekkorunkban titokban osontunk be a nagyi spájzába.

Komlókutató kolléga túl eufemisztikusan írta meg, hogy szar gyenge, és aki még mindig kételkedik ebben, vegyen majd egy mini kóstolót a fesztiválon. Többet nem érdemes rákölteni.

Na jó, jó, gyenge is szar is, és ez igaz is. De akkor csekély 2 órája a főzdefeszt sajtótájékoztatóján miért volt ugyanez a sör egészen kellemes, és malackaraj birkakolbászával kitűnően harmonizáló? Hát azért kérem, mert a sör nem bor. El nem viselheti a széndioxid elvesztését, és a házisör pedig a legminimálisabb idejű állást sem. Ma frissen csapolva ittuk, és elegendő szénsavval. Tényleg jó volt, ki ne hagyja senki a kézműves sörök fesztiválján, egy kis pohárnyi próbát feltétlenül megérdemel.

     Duchemin úr.

ps.
Igen, messze finomabb volt most a Kaledóniában - csapolva. 
Megkövetem magam.
De a kézműves fesztivál egyszeri alkalom lesz,
utána marad a kiváncsiskodóknak a palack... :(
pável úr