Most pedig érkezzünk el a csúcsponthoz. Ha van a különlegesek közt is különleges, akkor ez a Rodenbach Grand Cru, amely egymagában egy önálló kategória. Mármint a Rodenbach sörök, hisz a Grand Cru a típus hosszan érlelt, és friss sörrel nem, vagy csak kis mértékben kevert söre. De miben is áll ez a különlegesség. Természetesen (milyen meglepő) az ízében. Ez a sör a csersavas fanyar-keserű ízt (amely más főzeteknél csak halványan jelenik meg néha) töményen hozza.

Azt is lehetne mondani, hogy leginkább valami éretlen fanyar gyümölcs (mondjuk som, vagy kökény) ízét jeleníti meg, de ez talán visszarenttentené a kísérletező kedvű kóstolót. Ez kár lenne, mert amúgy a Rodenbach Grand Cru nagyon kellemes, elmélyült vizsgálódásra, szimatolásra, kevergetésre, és cseppekben szürcsölgetésre indít, mint egy nemes portói. Hogyan is reklámozták eleinte? "t is vijn" (ez bor). És hát el kell ismerni, azt is mondják róla: vagy beleszeretsz, vagy megutálod.

Egy ilyen különleges sörnek az elkészítése is figyelemre méltó. Két évig érlelik a főzetet plafontól mennyezetig érő szlavóniai tölgyből készült hordókban, ezekből a legkisebbek 15 ezer, a legnagyobbak 60 ezer literesek, összesen 300 van belőlök a hatalmas borospincéhez hasonló termekben. A tölgyfahordókból kioldódó cserfa és egyéb anyagok adják az utánozhatatlan fanyar zamatot és a rubinvörös színt.