Már a sorozat első részéből is kitűnhetett, hogy Belgium egy sajátos zárványként ékelődik be a kontinentális Európa sörtérképére, mivel az itteni sörfajták túlnyomó többsége nem pusztán felsőerjesztésű, hanem különlegesen erős, fűszeresen zamatos. Nem véletlen, hogy ezeket a finomságokat jellemzően nem hasas korsókban, hanem 33 vagy 25 cl-es pohárkákban fogyasztják. Még ezek közül a nedűk közül is kitűnnek az alábbiak különlegességükkel, egyediségükkel, de szerencsére most már ezek is viszonylag könnyen beszerezhetők, legfeljebb a pénztárcánkat kell jobban megnyitni mint a hagyományos sörök vásárlásánál.

A Duvel első pillantásra egy extrém módon habos, könnyű pilsnek tűnhet mivel hasonlóan világos színű, de a látszat csalóka. Egy nagyon kellemesen citrusos illatú frissítő sör ez, amelynek fogyasztása során alig érződik az ereje. Ha igaz a legenda, neve is erre utal, mert az első kísérleti főzet után az egyik szakember ördögi sörnek nevezte, csalóka erőssége miatt.

[Habpartira kiváló... Gérard kollegám ráadásul sörhabfetisiszta, gyerekkorában, míg nem rendelkezett a másodlagos férfiúi jegyekkel, mint pl. pocak, addig rendszerint sörhabbajuszt kent magának. Gérard kedvenc söre - csak azért mondom, hogy ha a belga éttermekben meglátnak minket a pincér urak, nos, köszönetképpen az ingyenreklémokért, kérem ezzel várják őt. Engem meg persze Kwakkal. Csakis a nagyobbik lombikban! - Pável]

A Scaldis (korábbi néven Bush) már egy igazi nagyúgyú, tulajdonképpen a legerősebb belga sör, sőt a hagyományos úton elkészített (tehát nem desztillált, vagy víztartalmát kifagyasztva töményített), felsőerjesztéses sörök közt is talán első az alkoholtartalma alapján: 12%-os. Nagyon szép narancsos színe mellett igen kellemes aromájú, feltéve ha nem sietősen, hanem apránként kortyolgatjuk, mondjuk egy kiadós vacsorát követően.

[A világ legerősebb sörei közt valószínűleg a legjobb. Avagy a legjobbak közt a legerősebb? Ízben csak a Kwak gyönyöreihez mérhető, de minden korty mellé jár egy lórógás is... hátul a fejben. Ilyesfajta söröknél nincs játék a pohárral: ha nincs ilyen nagy talpa, hanem fakeret vagy legömbölyített pohárfenék (lád később a poszt alján), hát simán feldöntöd. Ez a pohár itt biztonsági felszerelés, mint a hegymászóknak a jégcsákány.
Mikszáth egyébként úgy került ki háttérnek, hogy a Matrózban az ét- ill. itallap egyben újságféle is, hírekkel, régi Pest-Buda térképpel, mindenféle (néha sörös!)reklámmal, sőt játékkal is: a pincérnél valamiféle sörös ajándék vár a logikai játék helyes megfejtőire. - Pável]

A Tripel Karmeliet nevében a tripel szó valószínűleg nem az erejére utal (habár nem egy gyenge itóka), hanem a készítésénél felhasznált háromféle gabonára (búza, rozs és zab malátázott és nyers változata). Emellett erősen fűszerezik is, így alakul ki a rendkívül összetett íz, amelyben egyszerre érződik a búza fanyarsága, a komló keserűsége, és az édeskés malátás alapíz mellett, a narancs, fahéj, szegfűszeg és még ki tudja mi egyéb:

Ha olyan ismerőssel áldott meg (vagy sújtott) sorsunk, aki a söröket azért száműzi életéből, mert sörízűek, kóstoltassunk meg vele egy pohárka Kasteel Rouge-t. Az ingelmünsteri kastély-sörfőzde (amelynek a többi söre is kitűnő) úgy készíti ezt az érdekes italt, hogy a frissen főzött Kasteel Brune sörét meggy és meggylé keverékével együtt sherry-s hordókban 6 hónapig érleli tovább. Az eredmény egy meggy-pezsgőhőz hasonló illatú és erősségű, de annál zamatosabb sör, amelynél a komlóíz alig jelentkezik. Kár hogy rószaszínű habja csak rövid ideig marad meg a rubinvörös folyadék felett.

[Nos, Pável itt óvást emel. Mert már emelgette ezt a poharat, és bizony ráébredt: mindent el lehet ronatni. Ez giccs, ez egy sörgiccs. Tömény, geil meggyszörp felspriccelve egy kevés szódával, az ilyen. Sörjellege semmennyi, és elnézést kérek, de még a Szigeten sem ilyen árban csapnak hozzád Szobiszörpöt Szopiszörpöt.] 

A belgákra nagyon jellemző a kísérletező szenvedély, különösen ha kedvenc italuk a kísérlet tárgya. A nálunk is egyre jobban ismert sötét bak sörök, tulajdonképpen alsóerjesztéses lager-ek, amelyben dominál a magas alkoholtartalom, erős test, és a pörkölt maláta íze. A Van Steenberge sörfőzde elkészítette a bak variációját felsőerjesztéses témára (Leute Bokbier). Ebben az az igazán kellemes, hogy a felsőerjesztéses sörök mindig egy kicsit aromásabbak, gyümölcsösebbek, és ez kifejezetten jót tesz az amúgy kissé "darabos" baksörnek, így egy könnyebben iható, de igencsak erős szomjoltó áll elő.

Jópofa ötelet még az is, hogy ezt a sört talp nélküli, gömbölyded aljú poharakban szolgálják fel, faállványban, akárcsak a jól ismert Kwak-ot.

Végül tegyünk egy rövid kalandozást a lambic-ok világába. Ezek a Brüsszelben és a körynéken honos sörök spontán erejesztésűek, tehát a helyi mikroflórában található sokféle élesztőre, és baktériumra bízzák a munkát. Ennek az az eredménye, hogy az alkoholos erjedés mellett végbemenő számos folyamat egy seregnyi savat termel (leginkább tejsavat) amitől létrejön az egyedi ízharmónia. A lambicokat erőteljes savasságuk miatt gyakran ízesítik, főként gyümölcsökkel. Az alábbi képen látható faro nevű változatnál a savanyú ízt gyümölcs helyett kandiscukorral tompítják, ez a módszer egyébként jobban engedi érvényesülni a lambic eredeti zamatát.

Érdemes még megfigyelni az ital színét, rendkívül sűrű, barnás, szinte már kakaóhoz hasonló, különösen a felülről készített fotón. Ez amúgy a Chapeau Faro, más főzdék még vadabb ízű lambikokat készítenek, haladóknak. :-)

Gérard Duchemin - Pável